A Concorde-katasztrófája

A sugárhajtású légi járművek első képviselői a második világháború utolsó napjaiban mutatkoztak be, mind a harci repülést forradalmasító vadászrepülőgépek. A hatvanas évek végére aztán elkészültek a polgári célokat szolgáló sugárhajtású utasszállítók is, mint például a szovjet Tu-144-es, vagy a brit-francia kooperációban gyártott Concorde. A Concorde-ok - és az Air France - történetének legsúlyosabb balesetére 2000. július 25-én került sor...

Az Air France 4590 számú charterjárata - fedélzetén százfőnyi utassal és kilencfőnyi személyzettel - a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről indult utolsó útjára. A cél New York volt, ahonnan a száz főnyi utas kéthetes dél-amerikai hajókirándulásra indult volna tovább. A Concorde 1976-os rendszerbe állítása óta bekövetkezett legsúlyosabb balesetét a vizsgálatok szerint egy mindössze negyvenhárom centiméteres titánium-darab okozta, amely a Concorde előtt néhány perccel felszálló, a Continental Airlines által üzemeltetett DC 10-es repülőgépről esett le. A fémdarab defektet idézett elő a nagy sebességgel száguldó Concorde egyik kerekében, a szerteszét repülő gumi- és fémdarabok pedig átszakították a szárnyban található üzemanyagtartályt. A kerozin ömleni kezdett, majd lángra lobbant, valószínűleg a kerekek befogadására szolgáló gondolában keletkezett elektromos zárlat következtében kipattanó szikrák hatására. A száguldó repülőgépet már nem lehetett lefékezni, hiszen elérte a felszálláshoz szükséges, körülbelül háromszáz kilométeres óránkénti sebességet, de a levegőben mindössze néhány másodpercet töltött. Hiába állították le pilótái az égő hajtóművet, a tüzet már senki és semmi nem állíthatta meg. A gép lelassult, képtelen volt a levegőben maradni, eközben a borzalmas hőfokon égő kerozin lassan megsemmisítette a sérült oldalon található szárnyát. Az irányíthatatlanná váló Concorde a repülőtér közelében található Hotelissimo nevű szállodára zuhant, ahol megölte annak négyfős személyzetét.
A Concorde akkorra már karrierjének végóráit élte. Habár a rendszerben álló példányai a baleset bekövetkezéséig a legbiztonságosabb repülőgépek közé tartoztak, környezetszennyező voltuk, borzalmasan magas üzemeltetési költségeik miatt egyre kevesebb utast szállítottak. Ugyan a Concorde-ok alig három óra alatt tették meg a Párizs és New York közötti távolságot (ahol menetrend szerint közlekedtek példányai) és utasai gyakran találkozhattak a fedélzetükön hírességekkel, zenészekkel, uralkodókkal és filmcsillagokkal, a balesetet követően napirendre került kivonásuk. A kecses nyílhegyre emlékeztető repülőgépek 2003 óta egyáltalán nem repülnek, megmaradt példányaik múzeumban láthatóak.