A trónviszályokat kihasználó kisebb-nagyobb hűbérurak szabadon hódolhattak harácsolási szenvedélyüknek. Politikai gyilkosságokkal tetézett köpönyegforgatásaikat leginkább a falvak népe és a városi polgárság szenvedte meg. Ilyen légkörben élte át Jeanne a látomásait, amelyekben egyszerű pásztorlányként küldetésül kapta, hogy a trónörököst tegye fölszentelt királlyá, és tisztítsa meg az országot az angoloktól.
Jeanne d'Arc valószínűleg 1413 vízkeresztjének napján, január 6-án született a Maas folyó menti Domrčmyben. Öt gyermek közül ő volt a negyedik a sorban. Életét már keresztelésekor az Úr legkedvesebb, szűz apostolának, Szent Jánosnak a mennyei pártfogására bízták. Fiatal és tiszta élete, mely örökös harcok, intrikák és politikai cselszövések közt telt, tanúbizonyságot tett arról, hogy méltó volt égi pártfogójához.
Jeanne olyan erkölcsileg tiszta és ártatlan személy volt, aki mély nyomot hagyott a világ történelemében. Szinte még gyermekként, fiúnak öltözve olyan csatákat vezetett győzelemre, melyeket mások már az elején vesztett ügynek tartottak. Trónra segített egy királyt és kiűzte az angol megszálló csapatokat Franciaország központi területeiről. Mindezt Isten segedelmével tette, olyan lelkierővel, melyről talán nem is hisszük, hogy az emberben rejlik. De talán nem is merjük elhinni, mert akkor nekünk is olyan erőnkön felüli dolgokat kéne cselekednünk, melyeket nem várnak tőlünk. És hogy ez mivel jár? Felelősséggel. Az orléansi szűz felelősséget vállalt. A katonáiért, az országért, a királyért és mindenekfelett a hitéért Istenben.
Amellett, hogy évről évre születésének vagy halálának napján felelevenítjük rövid életének szép, de leginkább borzalmas pillanatait, az árulást, a nemtörődömséget, a képmutatást, melyet vele szemben tanúsítottak, inkább arra kéne törekedni, hogy észrevegyük, cselekedeteinek történelmi fontossága mellett lelkének tisztasága, kötelességtudata, meg nem futamodása és Istenbe vetett hite az, amit követnünk kéne. Jeanne d'Arcra azért kell emlékeznünk minden évben, hogy jobbá, tisztábbá és még inkább emberré váljunk.
Ezt a gondolatot erősíti a mélyen katolikus Paul Claudel Jeanne d'Arc au Bucher (1939) opera-oratóriuma, melyet Arthur Honegger zenésített meg: Benne ezek Jeanne utolsó szavai:
Nincs más, csak az ének, és nincs nála erősebb,
Nincs más, csak az öröm, és nincs nála erősebb,
Nincs más, csak az Isten, és nincs nála erősebb!
És a nép (kórus) válasza: Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, aki életét adta a felebarátaiért.
