Basedow, a játékos pedagógus

Johann Bernhardt Basedow ugyan lelkésznek készült, neve mégis az oktatásügy megreformálásával kapcsolatban hangzik el a mai napig. Csupán a halála előtti utolsó években írt néhány hittudományi művet, életét a tanításnak és oktatással kapcsolatos könyveinek szentelte.

Miután letette a teológia vizsgáit a lipcsei egyetemen, egy gazdag nemesi család magánnevelőjeként dolgozott, majd pedig középiskolai tanárként kereste a kenyerét. Diákjait tanulást elősegítő, játékosabbnál játékosabb ötleteivel nyerte meg a köreikben nem túl népszerű geometriának vagy éppen a latin nyelvnek. A törtek tudományának elmagyarázásához almaszeleteket használt, a geometria megértését pedig a szoba falainak felhasználásával segítette. Tanártársaival ellentétben, akik a grammatikát tették előtérbe latin nyelvórák során, ő bizony beszélgetett az ifjú tanulókkal.
1770-ben Methodenbuch (Módszertan) című könyvében mutatta be azt az új utat, ami a tanítást jelentős mértékben megkönnyítheti. Ezt a munkáját követte az 1774-es kiadású, négykötetes Elementarwerk, amiben összegyűjtötte mindazon ismeretanyagot, amit egy gyermeknek 15 éves koráig tanulnia kell. A szöveget sok művészi igénnyel elkészített rézkarc tette szemléletesebbé. Műve óriási visszhangot keltett.
Még 1771-ben hívta meg Dassauba Lipót Ferenc Frigyes herceg, ahol Basedow megalapította nevelőintézetét, a Filantropinumot. Innen ered a filantropizmus pedagógiai mozgalom elnevezése, ami Rousseau pedagógiai elveit követte.
Legfőbb pedagógia elvei közt említhetjük a gyakorlati módszer szerepének hangsúlyozását, az egyháztól független iskola megteremtését, valamint a közhasznú ismeretek, a reáliák tanításának elsődlegességét. 1790. július 25-én halt meg, holttestét végakarata szerint a tudomány fejlődésének elősegítésére, boncolásra ajánlotta fel.