A négyszögletes sírkomplexum bejáratát faragott kövek alkotta díszes kapu őrzi, a temetkezéshez lépcsőfokok vezetnek. A létesítmény több teremből áll, ezek mindegyikében hat tornyos sír található, ami tipikus temetkezési struktúra volt az ókori városban. A Palmürai Régészeti Hivatal vezetője szerint a palmürai sírok egyedülállóak: a városfalakon túl elhelyezkedő nekropoliszoknak köszönhetően megismerhető, hogy miként változtak az évszázadok során a temetkezési szokások és a túlvilági élettel kapcsolatos hiedelmek.

A kiterjedt palmürai nekropoliszokra háromfajta temetkezés jellemző. Vannak "többszemélyes" tornyok, földalatti komplexumok és szentélyszerű sírok. Általában több sírkamrából állnak, amelyek falába vájták a halottak elhelyezésére szolgáló beugrókat. Ezeket a "falfülkéket" díszes kőtáblákkal zárták el, a szarkofágos temetkezések meglehetősen ritkák voltak Palmürában.
 
A régészek "konyhai kellékeket" és ételtárolókat is felfedeztek, ez arra utal, hogy a halotti tort a sírokban ülték meg. Az oltárok és a tömjénfüstölők pedig arra engednek következtetni, hogy a sírban áldozatokat is bemutattak.
 
Palmüra (Palmyra, Thadmor, mai Tudmur) az ókori Szíria fontos városa volt egy oázisban, Damaszkusztól 240 kilométerrel északkeletre és az Eufrátesztől 200 kilométerrel nyugatra. A mediterrán térség és az ókori Kelet közötti kereskedelem fontos központjaként szolgált, a karavánok számára hosszú évszázadokon "a sivatag mátkája" volt.