Gertrudis királynő: Tőkés Anna

Marosvásárhelyt született 1903. március 1-jén, édesapja tehetős bútorkereskedő volt, ám korai halálakor mindent elvesztenek. Így édesanyja korán özvegységre jut a négy gyermekkel. Marosvásárhelyen Ambinak becézték. Nyolcesztendősen a pincében alakítja ki egyszemélyes kis színházát, ahol ír, rendez, igazgat, játszik a szomszéd gyerekek nem mindig nagy örömére.

Aztán később ez a szerepelni vágyás életformává érik benne. Ő maga így fogalmaz: "Gyerekként egy éjjel igen különös álmot láttam. Hófehér ruhában voltam szobámban, állam alatt a hegedűm. És hegedültem nagy hévvel, míg egyszer csak kinyílt az ablak és én kirepültem a levegőbe. És ott is folyt a nóta a hegedűből, és a nép összegyűlt a földön és csodálkozva mutogattak felém. Egy vár udvarára szállottam le, ahol a vár népe a szomjúságtól eltikkadva fogadott. Az én szárnyaim sem bírtak tovább, én is csaknem összeestem a szomjúságtól. A hegedű sem szólt többé. A körülöttem levők belém kapaszkodtak, és vízért könyörögtek. Én ott álltam mereven, lehullott szárnyakkal, végtelen szomorúsággal a szívemben, hogy nem tudok rajtuk segíteni. Egyszerre csak beszélni kezdtem. És nem hang jött a szájamból, hanem kristálytiszta forrásvíz, és a nép hangos ujjongással rohant a forráshoz és itta az életet jelentő vizet. Amikor mindenki újraéledt, a szárnyaim kinyíltak és én folytathattam utamat."
Első szerződése dugába dőlt, amikor kiderült, hogy nincs ruhatára! 1945-ig a színésznek kellett biztosítania a fellépő ruházatát, ez benne foglaltatott a bérében. Nagy nehezen összehozott két szomorú estélyi ruhát, így ment a következő szerződésre, Temesvárra. Temesvárról idővel aztán Aradra kerül, Beöthy László innen szerződteti Budapestre az UNIÓ színházaihoz. Anna meg akar ismerkedni majdani városával és egy napon, amikor épp nem játszik Aradon, Pestre utazik, világot látni. Villamosozik, sétál a kivilágított utcákon, színházi előadásokat akar megnézni. Még otthonról tudja, hogy a színészek kedvezménnyel juthatnak be az előadásokra, és ezen felbuzdulva jelentkezik a Renaissance Színház pénztáránál. A pénztárban épp a színház titkára ül, kifaggatja a kedvezményes jegyet kérő kislányt. Megtudja, mi célból van itt, majd megkéri, hogy várjon, és felszalad Simonyi Máriához és az akkor ott tartózkodó Törzs Jenőhöz. Az egyik szabad próbaterembe hívják, és szavaltatják, jelenetrészleteket mondatnak vele. A meghallgatást követően a "konzílium" úgy határoz, hogy kell nekik a lány, és haladéktalanul felbontatják vele a Beöthy-féle szerződést. Szerződésszegésben jártas "profik" segítik Bárdos Artúr színházában, ismerve minden lehetséges kiskaput. Kacagva vallja be később egy riportban a történetét: "Egyszóval Bárdos valósággal ellopott Beöthytől. Majdnem bezárt egy lakásba. Kocsin vittek színházba próbákra, utána haza. Nem volt szabad az utcán mutatkoznom. És elkövetkezett a premier, a Csodaszarvas bemutatójának napja. Nagy volt a siker! A nézőtéren ült többek közt Beöthy László is." A Magyar Színház-beli szerepei mellett bemutatkozik a Vígszínházban is a Cseresznyéskert címszerepében.
1925 tavaszán vendégszerepel a Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Nagyon szeretne a Nemzeti Színházhoz tartozni, de az csak később, egy véletlennek köszönhetően valósul meg. Egy nap Tasnády Ilona megbetegszik, pillanatnyilag nincs Évája a madáchi Tragédiának. Ekkor próba közben odapattan Hevesi Sándor elé: "Igazgató úr, én tudom Évát! Mert mindig minden szerepet, amely tetszett, megtanultam a magam gyönyörűségére. Meghallgattak, másnap színpadi próba, azután előadás..." A siker egy életre kijelöli útját, és huszonnégy évesen lesz tagja a Nemzeti Színháznak. Később a Szegedi Szabadtéri Játékokon, tíz éven át játssza Évát. Folyamatosan retteg a szerepeinek súlyától. Fél minden szereptől. Amikor Lady Macbethet rábízzák, föl akarja bontani a szerződését. Már ifjú tagja a Nemzeti Színháznak, amikor lehetőséget kap csatlakozni az amerikai vendégszereplésre induló Beregi Oszkár alkalmi társulatához. Elkéredzkedik színházából, és hat hónapra Amerikában vállal vendégszereplést. 1926 őszén a Nemzeti Színház színpadán Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros darabjának Deli cigánylány szerepében tündököl. Zilahy Lajos: A fehér szarvas című drámájában ismét jelentős szerepet kap, Viola, a vidéki tanítónő szerepét játssza. Aztán előnyös ajánlatot kap a Magyar Színháztól, melyet elfogad. Édesanyját magához veszi.  "Privát életem nekem nincs, én azért élek, hogy színésznő lehessek. Ha egy szerep az életemet kívánná, azt is odaadnám"  - mondja.

Egyre jelentősebb alakításaival hívja fel magára a figyelmet. Játszik a Vízkeresztben Violaként, kitűnő alakítást nyújt a Hamlet Ophéliájaként is, sőt, eljátssza a már-már elfeledett Bornemisza Péter: Magyar Elektrájának címszerepét is. 1931. februárjában Lengyel Menyhért: A kínai lány főszerepe következik, Tímár József partnereként. "Ösztönös színészi tehetség - mondja róla Schöpflin Aladár -, megérzi a komplikált szerepek hangját is, s ki tudja fejezni a nehezen kifejezhető érzelmi árnyalatokat is. A színészi kultúra kellékeit hamar elsajátította iskolai képzettség nélkül is, tanulékonysága meglepő. Sokszor mélyről jövő hangokat talál el, s erős forrongásában nagy színészi célok felé halad. Nem játssza, hanem éli a szerepeit."
Elszerződik a Vígszínházhoz, ahová egy magas gázsi ajánlat vonzza. Itteni partnerei: Törzs Jenő, Rajnai Gábor, Somlay Artúr, Csortos Gyula, Jávor Pál. Majd harmadszor is a Nemzeti Színház tagja lesz. Ezúttal a háború végéig marad, majd a háborút követően a megújuló Nemzeti Színpadáról elküldik, nem magától távozik. Akkor a negyvenes évek végére már mindenki gyanús, akinek sikerei voltak a Horthy-rendszerben.  Fellép a Pesti Színház műsoraiban, a Pódium Kabaréban. 1947 márciusában lehetőséget kap egy kisebb szerep megformálására a Kamaraszínházban.
Később alkalom nyílik a Bánk bán Gertrudisára, igaz kettős szereposztásban, váltótársa: Gobbi Hilda. Anna a második szereposztást kapja. A kritika, viszont őt dicséri.
Gobbi Hilda visszaemlékezésében is hangot ad Tőkés Annával azonosulni nem tudó szemléletének, miközben odaadóan dicséri. Az ötvenes évek második felétől Tőkés Annát érthetetlen mellőzöttség veszi körül. Zárkózott természetű művész, aki magánéletét és a színházat élesen kettéválasztja. Nem tagja egyetlen bohém társaságnak, nem tud felszabadult kacagások közepette kártyacsatázni, születésnapi partin énekelni, kissé ittasan bolondos dolgokat művelni. Félszeg, ugyanakkor királynő és dáma. Magánéletében civil férjet választ, akivel harmonikus kapcsolatban él. Kapcsolatukra a színésznő mivoltja nyomja rá a bélyegét, minden ennek van alárendelve. Régóta nem kap semmilyen szerepet. Süt, főz, süteményekbe koncentrálja tudását. Egy alkalommal váratlanul Rátonyi Róbert behívja az 1960-as szilveszteri tévéműsorba, és vele táncolja el a "Jaj cicát". Elvállalja, jó ötletnek tartja. Aztán nemsokára megérkezik az enyhet adó újabb főszerep is, Szophoklész: Oidipusz királyának Iokaszté szerepére hívja Marton Endre. Az Iokasztéval záródik pályájának színpadi szakasza. Egy Nemzeti Színház-beli előadást követően, amikor összemegy a függöny az Oidiposz előadás után, rosszul lesz. Kórházba kerül. Gyógyulása azonban időszakos és átmeneti. Többé nem lép színpadra, visszavonul. Egészségi állapotától függően, hangfelvételek sorát készíti el egészen haláláig. 1965-ben egy hangfelvétel-sorozatot készítenek vele Vámos László rendezésében. Stúdióban felveszik nagy monológjait a III. Richárdból, a Hamletből, a Macbethből. Hónapokig készül a felvételekre, előzőleg tudatosan kidolgozza hattyúdalának minden kis apró részletét. A felvételeken valóban lenyűgöző, előadásával, afféle kortalan és örök remekművet alkot. A lemez 1966 karácsonyára készül el, ám a nagy magyar tragika a kézbesítéskor már nem a Lóczy Lajos utcai otthonában él, hanem a kórházban tölti az utolsó szentestéjét, hogy karácsony első napján megtérjen az Úrhoz. Lemezét soha sem hallhatta.