Darwin - avagy egy hatalmas jelentőségű hajóút

1831-ben egy vékony fiatalember szállt fel a Beagle nevű háromárbocos fedélzetére, hogy aztán évekig az utasa legyen. Charles Robert Darwin hosszú időt töltött a tengerjáró fedélzetén, ezalatt pedig jelentős felfedezéseket tett, végül pedig megalkotta az evolúció-elméletét.

Darwin erős akaratú apja mindenáron azt akarta, hogy fiai folytassák a családi hagyományt és orvosok legyenek. Ugyan mindkét gyermek - Erasmus és Charles - is érdeklődött a természetrajz, a biológia és a kémia iránt, ám az egyetemen leadott száraz ismeretkupachoz egyikük foga sem fűlött. Charles inkább a gyakorlat emberének bizonyult, szenvedélyesen vonzotta az élővilág, a geológia, éles elméjű és szorgalmas cambridge-i növendéknek vált belőle. Éppen igyekezetének és roppant érdeklődésének köszönhette, hogy egy tanára az Admiralitás által szervezett kutatóexpedíció tagjának ajánlotta őt. A felfedezőút célja a Föld távoli szegleteinek felkutatása, élővilágának megfigyelése, addig fel nem fedezett összefüggések megtalálása lett volna. Darwin annak ellenére, hogy az út önköltséges volt, akár azonnal útnak indult volna. Apja - aki akkorra már leszámolt azzal, hogy gyermekeiből valaha orvosdoktor lesz - egyáltalán nem fogadta kitörő örömmel a hírt. Jól tudta, hogy egy évekig tartó hajóút igen drága mulatság, azzal is tisztában volt, hogy az ifjú természetbúvár képtelen lenne finanszírozni azt - mégis igent mondott. Ma már tudjuk, hogy nagylelkű gesztusa nélkül másként kezdődött volna az evolúció tudománya...
A Beagle 1831. december 27-én indult útjára, Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt, fedélzetén pedig ott tartózkodott a huszonkét éves Charles Darwin is. A hajó hosszú utakat tett, időről időre pedig partra tette a kutatót, hogy aztán egyéb, az Admiralitás által meghatározott feladatokat elvégzésére induljon. A fáradhatatlan fiatalember meghálálta a belé vetett bizalmat. Dél-Amerikában, Afrika déli tájain és Ausztráliában egyaránt számos - főleg geológiai - megfigyelést végzett, melyekről aztán kimerítő és hasznos beszámolókat készített. A kutató és a Beagle közös útja majd' öt évig tartott, amikor pedig Darwin hazatért Angliába, nagy nevű és jelentős kutatóként köszöntötték. Az általa tapasztaltakról több könyvében is beszámolt, korai kötetei érdekes úti beszámolók, illetőleg geológiai tárgyú leírások voltak.
Darwin persze nemcsak geológiai tárgyú megfigyeléseket tett, de az élővilág mélyebb összefüggéseire is rábukkant. A kor evolúciós-elmélete lényegében azt tartotta, hogy a Földön élő fajok - és így az ember is - változatlanok, tulajdonságaik az idők kezdete óta statikusak. Darwin útja során több helyen is találkozott a környezethez messzemenőkig alkalmazkodott fajokkal, sőt, azonos faj olyan egyedeivel is, melyek teljesen különbözőekké váltak, attól függően, milyen életkörülmények közé kerültek. Darwin ez irányú tapasztalatait 1842-ben vetette először papírra, késlekedésének oka pedig elsősorban az volt, hogy tartott elmélete fogadtatásától. A fFajok eredete című munkája végül 1859-ben jelent meg, egy csapásra megosztotta a közvéleményt; itt ünnepelték, amott pedig kárhoztatták íróját. Mára az evolúcióról vallott tanai általánosan elfogadottak, ahogyan ahhoz sem fér kétség, hogy a szobatudósoknál mindig hatékonyabbak azon kutatók munkája, akik nem lusták elhagyni kényelmes karosszéküket és a helyszínen történő megfigyelés, adatgyűjtés útján állítják fel elméleteiket.