Sücike
2010. JAN. 06. 08:55
Sücike, azaz Schütz Ila 1944. január 5-én született. Ahogy mondani szokták, élete kész regény.
Édesanyja hajdúsámsoni származású, édesapja pedig zalegerszegi vegyészmérnök volt. Hiába voltak debreceniek, Ilona a háború okozta vándorlások közepette Budapesten született. Iskolái elvégzését követően a Margit Kórházban dolgozott adminisztrátorként, majd szabás-varrást tanult. Elhelyezkedett a Népművészeti ktsz-nél, előbb próbaidőre munkásként, később mint meós. A színpad világa iránti vonzalmát amatőr színjátszó-körben gyakorolta, eleinte a cégénél, később az Egyetemi Színpad vonzáskörében. Felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1969-ben diplomázott. Barátai szerint "az örökké bohóckodó Ili" itt rátalált önmagára, meglelte élete hivatását. Főiskolás évei alatt is tagja maradt az Egyetemi Színpadnak, sőt, a MAFILM Filmszínészképző Stúdiumát is elvégezte, diplomázásával egy időben.
A friss diplomás Ila munkát és lehetőséget a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpadnál kapott. Komikai lehetőségeken túl más feladatokra is vágyott, amiket igazából a Madách Színháznál talált meg, ahova 1970-ben hívták. 22 éven keresztül tagja maradt a színháznak, ahol szebbnél szebb feladatok sora várta. Innen a Thália Színházba "igazolt át". A színház sajtótámadások kereszttüzébe került, ráadásul anyagi gondokkal is küzdött, szóval egy nehezen működő szervezetté vált. 1993-ban Schütz Ila kapva kapott a kínálkozó lehetőségen, és a József Attila Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt.
Színpadi munkájával párhuzamban filmezett és tévézett. Élete során több mint harminc játékfilmet forgatott, s megszámlálhatatlan produkció őrzi alakját. A Csend és kiáltás, az Ismeri a szandi-mandit?, a Széplányok, ne sírjatok, a Madárkák, a Nyulak a ruhatárban, az Emberrablás magyar módra, A Pendragon-legenda, az Árvácska és a Valami Amerika című játékfilmek mind-mind pályájának fontos állomásai. A televíziós produkciók sorában többek között: A talpsimogató, a Tisztújítás, Az ördög cimborája, az Egy filozopter szerelmei, a Régimódi történet, a Villámfénynél és az Eklézsia-megkövetés című adaptációkban alkotott maradandót. Ugyanakkor remek vígjátékok, kabaréjelentek is őrzik emlékét.
Színpadon számos darab fűződik nevéhez. A legnagyobb sikert talán Bernard Slade darabjával a Jövőre, veled, ugyanitt cíművel aratta. Dorisként több mint 300-szor láthatta őt a közönség Sztankay István oldalán. Az utolsó színpadi éveiben olyan sikeres darabokban játszott a József Attila Színházban, mint például a Black Comedy, A házasságlevél, A miniszter félrelép, az Ugyanaz hátulról című bohózatok.
A neves komika magánélete az utolsó néhány évben próbára tette erejét, három férje volt, és mindegyik meghalt. Első férje, Halász Mihály operatőr háromévi házasság után, a válást követően halt meg, Dégi István színész, aki egyben fia apja is volt, a 40. születésnapján menekült a halálba mániákus depressziója elől. Dr. Török Tamás volt az utolsó férje, akivel hét év házasság után váltak el. A férfit a pszichiátrián kezelték, a válás után azonban egy hónappal - közvetlenül gyógyulttá nyilvánítása előtt - kiugrott az intézet ablakán.
De ő, Ila sem először kísérelt meg öngyilkosságot. Depresszió gyötörte. Munkájában sem lelt már annyi örömöt, mint korábban. Pedig keresték, hívták, ám ezek a hívások kívül rekedtek lakásának néma ajtaján. A színházában beteget jelentett, majd 2002 decemberében önkezével vetett véget életének.
Munkájáért 1974-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Érdemes művész 1981-ben lett, a Déryné-díjat 1997-ben, a Kiváló művész elismerést 1999-ben vehette át.
NEMbulvár - Bozsán
|
 |
|
Március 8-a a hölgyek napja. Ezen a napon világszerte virágcsokorral köszöntik őket, de kevesen emlékeznek már arra, hogy az ünnep hátterében valójában a nők egyenjogúságért vívott harca áll.
Százhuszonöt éve, 1885. március 4-én született Beregrákoson Salamon Béla, a magyar kabarészínpad egyik legnagyobb egyénisége, akinek nevéhez olyan szállóigék fűződnek, mint a Ha én egyszer kinyitom a számat... és a Lepsénynél még megvolt.
Tudós, varázsló, élesnyelvű szatíraíró, sokfelé bolyongó, kalandos életű reneszánsz ember volt, egyaránt otthonosan mozgott az egyszerű nép között és a királyok udvaraiban. 1535. február 18-án hunyt el Agrippa von Nettesheim, német természetfilozófus és okkultista.
|
|
|
