Rodolfo - A bűvész nem varázsló, csak színész, aki a varázsló szerepét játssza.
2010. JAN. 25. 14:57
Gács Rezső, művésznevén Rodolfo, 1911. május 16-án született Budapesten, egy Nagyfuvaros utcai betűszedő fiaként.
 Pályafutása 1924-ben indult, Gálvölgyi János színész (Rodolfo veje) a kezdetekről mesélte: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, Budapest, abban egy utca, a Nagyfuvaros utca, és ebben az utcában lakott szoba-konyhás lakásban testvéreivel és a szüleivel egy kisfiú. Egy szép napon ez a kisfiú találkozott egy kínai gyöngyárussal - mert akkor még ilyenek is voltak Budapesten -, akitől megtanult egy bűvészmutatványt. Másnap épp ezt mutatta be barátainak a Mátyás téren, amikor egy arra sétáló elegáns úr felfigyelt az ügyes kis kezekre. Ezt az urat Ódry Zuárdnak hívták, kegyelmes úrnak szólították, amúgy amatőr bűvész volt és a híres színész, Ódry Árpád bátyja..." Ódry Zuárd, aki akkor a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke is volt, kezdte el tanítani a kisfiút, aki Rodolfo néven vált világhírűvé. Évekig csak az alapokat oktatta, nem engedte tovább. Rodolfo így beszélt tanulóéveiről: "Amikor az ábécét megtanultam, akkor a legbonyolultabb fogásokat is megértettem, és meg tudtam csinálni."
A művésznevét is mesterétől kapta, első nyilvános fellépése előtt 1929-ben:
"Művésznevem is ebből az időből származik. Ódry urat meghívták szerepelni az erősen jobboldali és közismerten antiszemita Ébredő Magyarok Egyesületébe. Mesterem komolyan gondolkodóba esett.
- Nélküled a szám már nem ér semmit, el kell vigyelek, de ezzel a névvel nem mehetsz az Ébredőkhöz, még az életed sem lenne biztonságban. Aztán hirtelen felragyogott az arca.
- Megvan! Pofon egyszerű! Megváltoztatjuk a neved! Legyen ezentúl a művészneved Rodolfo Grosso, igazán nem nehéz megtanulni. Ha a mesterem termékeny agya egyszer nekilódult, nehéz volt leállítani. Mindjárt megteremtette a 'legendámat' is.
Rodolfo Grossóból később kikopott a Grosso. Maradtam Rodolfo..."
1930-ban felvételizett a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe, s mivel visszautasították, így letette a hivatásos artistavizsgát három nap múlva, a Royal Orfeumban megtartott nagy sikerű vizsgabemutatót követően.
1931 januárjától tagja lett a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete angol bajuszos bűvész könnyebb érvényesülése érdekében néhány reklám trükkel próbált magának nagyobb publicitást szerezni. Az ujjlevágás, a zsilett-evés és a nadrágtartó, nyakkendő, és mindenféle személyes tárgy ellopása, majd többszöri visszaadása mára már legendává vált. Ettől kezdve a - korabeli plakátok, reklámok szerint - profi bűvészt és zsebtolvajt a főváros számos ismert és kedvelt mulatóhelyén (Arizona, Clarusse, Alpesi Falu, Moulin Rouge) szerződtették hosszabb-rövidebb időre. 1935 őszén feleségül vette Nádor Olgát, akivel fél évszázados házasságban töltött színes, változatos és - a művészvilág számára példamutató - harmonikus életet.
A 30-as évek közepén a két Latabárral, Feleki Kamillal, Halmai Imrével, Alfonzóval, Rodolfóval és Vogel Eric jelmeztervezővel megerősített nagyszerű csapat a Moulin Rouge hazai és külföldi közönségét rendszeresen szórakoztatta.
1939-ben Rodolfo önálló revücsapatot hozott létre. Mutatványaival hamarosan külföldön is ismertté vált. Fellépett Londonban, Lausanne-ban, Párizsban és Berlinben. "Tudományát" az Artista Akadémián, majd az Állami Artistaképző Intézetben tanította, s könyvet is írt művészetéről. Révész Gy. Istvánnal együtt írt Vigyázat! Csalok! című memoárja és a szakmai titkokat felfedő Bűvészkönyve nagy becsben volt tartva. Erőssége volt a kézügyesség, s elkápráztatta közönségét a gondolatolvasás, a szuggesztiós mutatványok és a színpadi zsebtolvajlás trükkjeivel. 5000 mutatványt és kombinációt ismert. Hetvenéves kora után is napi négy órát gyakorolt, egy kétméteres tükör előtt ellenőrizve mozdulatait. Utolsó nyilvános fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. (Rodolfo: Vigyázat! Csalok!) 1987. január 25-én hunyt el Budapesten.
De hogyan? Ezt a részt Gálvölgyi Judittal készült interjúmból idézem:
- 1987-ben halt meg. Bement anyámat meglátogatni a kórházba, aki halálos beteg volt. Ott rosszul lett. Már tudtuk, hogy ő is beteg. Mindig azt mondta, nem akar özvegy lenni. Anyám meghalt, apám soha többé nem tért magához. Sikerült, amire vágyott: úgy volt özvegy három napig, hogy nem tudott róla. Tehát az utolsó bűvésztrükkje is sikerült.
- Mi maradt utána?
- Egy szmoking, egy bőrönd, amiben a hakniműsora volt. Nem szabad kinyitni, mert ha meglátom a hajkeféjét, a fellépő cipőjét - bőgök. Levelezőlapok, melyet a frontról írt anyámnak, azt sem szabad kinyitni - mert bőgök. Egy pakli kártyát és néhány gyűszűt viszont magammal hordok. Ezek nélkül nem lépek ki az utcára soha, pedig nem tudok egyetlen trükköt sem. Nekem nagyon aktívan hiányzik, mert a mai napig jelen időben szeretem a Nagy Varázsló apámat.
NEMbulvár - bozsán
|
 |
|
Március 8-a a hölgyek napja. Ezen a napon világszerte virágcsokorral köszöntik őket, de kevesen emlékeznek már arra, hogy az ünnep hátterében valójában a nők egyenjogúságért vívott harca áll.
Százhuszonöt éve, 1885. március 4-én született Beregrákoson Salamon Béla, a magyar kabarészínpad egyik legnagyobb egyénisége, akinek nevéhez olyan szállóigék fűződnek, mint a Ha én egyszer kinyitom a számat... és a Lepsénynél még megvolt.
Tudós, varázsló, élesnyelvű szatíraíró, sokfelé bolyongó, kalandos életű reneszánsz ember volt, egyaránt otthonosan mozgott az egyszerű nép között és a királyok udvaraiban. 1535. február 18-án hunyt el Agrippa von Nettesheim, német természetfilozófus és okkultista.
|
|
|
