A végzet asszonya: Lucrezia Borgia
2010. JÚN. 26. 20:07
Lucrezia Borgia, a később VI. Sándor néven pápává választott Rodrigo Borgia leánya (1480-1519) férfiakat megszégyenítő bátorságáról, rendkívüli szépségéről és bujaságáról egyaránt elhíresült.
 A közfelfogásban mindenekelőtt, mint nagy intrikus és méregkeverő él. Állítólag ő maga keverte a halálos szereket, amelyeket üreges gyűrűjébe rejtett, és alkalmas pillanatban csepegtetett belőlük elemészteni kívánt vendégei italába.
Volt olyan gombából készített mérge, amely csak napokkal a vendég távozása után hatott, így nem gyanakodtak rá. A 19. századi romantika ismét felfedezte alakját, Victor Hugo drámát, Donizetti operát írt róla.
A népszerű hiedelmek szerint Lucrezia Borgia, ferrarai hercegnő egy kegyetlen nő volt, aki mindent megtett a hatalomért. Egy új kutatás szerint azonban igencsak messze állt tőle bármilyen politikai intrika, és valójában a kor egyik leghíresebb földbirtokosa és kísérletező kapitalistája lehetett. Diane Yvonne Ghirardo történész szerint Lucrezia Borgiát jobban érdekelték az üzleti lehetőségek, mint a politika világának intrikái. Ez utóbbi képet csak a kortársak rosszindulatának, illetve Victor Hugo regényeinek köszönhetjük, amely már a végzet asszonyaként mutatta be a törékeny szőke hölgyet.
VI. Sándor törvénytelen lánya a valóságban egy tehetséges és okos nő volt: 30-50 ezer hektár föld fölött rendelkezett Itália északi részein. Ghirardo szerint "csak azt látjuk, amit keresünk, és nem a teljes képet", hiszen Lucreziát korábban egy ostoba, számító, csak saját hasznát kereső veszélyes nőszemélyként ismerhettük, és nem is voltunk kíváncsiak másra. Valójában azonban minden szükséges információ ott volt a levéltárakban, ám mivel nő volt, a kutatók csak figyelték, hogy mennyi ruhát, ékszert, vagy műkincset vett. Senki nem nézte a könyvelések más tételeit - mondta el Ghirardo, akinek hét évébe került, mire sikerült a teljes képet összeraknia.
A Renaissance Quarterly szakfolyóirat legújabb számában megjelent tanulmány szerint a nő a korábban értéktelen mocsaras területeket változtatta mezőgazdaságilag is művelhető, értékes földekké, ahol szinte mindent termelhetett, és az innen származó mezőgazdasági termények haszna is igen komoly bevételt jelentett számára. Éppen ezért Lucrezia egy igazi kapitalista volt: a lehető legolcsóbb földterületek megvásárlásával és nem kevés pénz befektetésével hatalmas profitot termelt.
Ilyen volt az az üzlet is, amelyet férje unokatestvérével, Don Ercole d'Estével kötött. Ennek értelmében Lucrezia megkapta a Ferrara nyugati részén fekvő Diamanta egyik felét, amelyért cserébe azt kiszárította, és csatornahálózatot üzemeltetett rajta. Ezután megkezdte a korábban hasznosítatlan, víz alatt álló hatalmas földterület szakszerű műveltetését, ám azt addig nem vásárolta meg, amíg nem volt rá szükség, így csak a befektetés megtérülésével, és a haszonnal kellett foglalkoznia.
A dokumentumok több más dolgot is elárulnak, így például azt, hogy Lucrezia nagyon jól értett a szerződések megkötéséhez, a határviták elrendezéséhez vagy éppen a vízügyi mérnökök alkalmazásához. Volt olyan eset, hogy zálogba adta értékes rubintokból és gyöngyökből álló fülbevalóját, hogy még több vízi bivalyt vehessen. Mindezeket nemcsak profin, hanem kimagaslóan jól végezte, és még a férfiak sem folytattak ilyen nagyságrendű és mértékű ügyleteket.
Ráadásul a megvásárolt földek Lucrezia nevére, és nem férjéére kerültek, így a haszon is az ő nevén volt, és a férfi nem látott plusz bevételt ebből. A megtermelt pénzt szinte azonnal befektette, és a korábban már művelt földek helyett mindig hasonlóan katasztrofális állapotú területeket vett magának. Ez a kutatónő szerint egyben spirituális és vallási igényeit is kielégítette, hiszen a földek "megmentése" mintegy őt is jobbá tette.
Lucrezia 39 éves korában, nyolcadik gyermeke szülésébe halt bele. Érdekesség, hogy hasonló földügyletekre legközelebb csak három évtizeddel később került sor Itáliában. Ghirardo szerint Lucrezia nemcsak kora, hanem neme korlátait is ledöntve vált a sikeres, üzleti életben is boldoguló nő egyik legkorábbi mintaképévé.
A canberrai National Gallery of Victoria restaurátora, Carl Villis több évi munkával azonosította az 1520 körül festett Ifjú arcképe című mű alkotóját és szereplőjét. Villis szerint a kép, amelyet a galéria 1965-ben vásárolt, Dosso Dossi olasz reneszánsz festő műve, és a ferrarai hercegi család legismertebb nőalakját ábrázolja. A technikai elemzés alapján sikerült kideríteni a művész kilétét, aki a Borgiák szolgálatában állt a 16. század első évtizedeiben. A képről hosszú időn át azt hitték, hogy egy fiatalembert ábrázol, mivel tőrt viselt.
NEMbulvár - zsán
|
 |
|
A második világháború 1939. szeptember 1-jén Németország és Lengyelország közös határán tört ki; a világsajtót bejárták a határsorompókat helyükből kifordító Wehrmacht-katonákat, a kelet felé vágtató német tankokat bemutató fotók, valamint az elsöprő német sikerekről szóló tudósítások.
Július 31-én lenne hetvenöt éves Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, műsorvezető, showman, az elmúlt évtizedek egyik népszerű tévés személyisége.
Nem volt a klasszikus szépség, de különleges megjelenése, a lényét körüllengő megannyi legenda és titokzatosság s sajátos, lassú mozgású, erotikus hétfátyol-tánca bűvkörébe vont minden férfit. Mata Hari először férjhez ment, aztán táncosnő lett, a legismertebb és legjobban fizetett kurtizán, végül halálát sortűz oltotta ki, melyet kémkedés miatt osztott ki rá a bíróság.
|
|
|
