Gounod és a Faust
2010. JÚN. 19. 10:38
A francia zeneszerző 1818. június 17-én született Párizsban. Apja festő, anyja pianista volt, fia is tőle tanult zongorázni. Gounod először Reicha magántanítványa volt, majd 18 évesen felvették a Coservatoire-ba, ahol Halévy és Paer lettek zeneszerzés-tanárai.
 1839-től 3 évet töltött Rómában, a Villa Mediciben, miután elnyerte a Római nagydíjat. Ezt követően főleg egyházzenét komponált. 1851-ben mutatkozott be operaszerzőként Párizsban, de első színpadi művei - Sapho (1851), La nonne sanglate (1854), Le médicine malgré lui (1858) - nem hoztak számára elismerést. Az igazi sikert, sőt, világhírt a Faust alapozta meg, amit 1859-ben mutattak be a Théatre Lyrique-ben.
Gounod már 1855-ben foglalkozott a Faust-témával. A szövegkönyv még kész sem volt, de a szerző számára a cím már véglegesnek tűnt: Margaréta. Vagyis Goethe hatalmas drámai kompozíciójának csak az első része, annak is csak azon részletei, amik szorosan kötődinek Faust és Margit szerelméhez. Gounod az opera megvalósításának érdekében a Théâtre Lyrique akkori vezetőjével, Carvalho igazgatóval tárgyalt. Abban állapodtak meg, hogy a szövegkönyvet Jules Barbier és Michel Carré fogja elkészíteni. A munka már jócskán előrehaladott állapotban volt, amikor kiderült: Théâtre de la Porte számára Saint Martin is a Faust téma feldolgozásával foglalkozik. Gounod és szövegkönyvírói nem voltak hajlandóak darabjuk átalakítására, csak azért, hogy a premier ne ütközzön a konkurencia előadásával. Gounod egy ideig letett a bemutatóról és megkomponálta a Moliere vígjátékát feldolgozó Botcsinálta doktor című vígoperáját. Közben a szomszédos színházban jó nagy bukás lett Saint Martin Faustja. Carvalho direktor úr ekkor gyorsan előszedte Gounod-ék alkotását.
A próbák 1858 szeptemberében végre elkezdődtek, de a premier csak a következő év márciusában zajlott le. A hosszadalmas előkészületek oka szereposztási nehézségek voltak. Margit szerepét a színházigazgató felsége, Marie Caroline Miolan-Carvalho kapta meg, míg a férfi főszerepet Guardi énekelte. Aztán a tervezett bemutató előtt berekedt és kénytelen volt lemondani a szereplést. A férfi főszereplő így Joseph-Théodore-Désiré Barbot lett. Émile Balanqué alakította Mefisztó alakját, és bár a többi énekes is derekasan megállta a helyét a premieren, a darabot elsősorban az ő remek alakítása vitte sikere.
Érdekesség, hogy az jelenet, amikor Margit kilép a templomból és Mefisztó útját állja a cenzúra miatt kimaradt az ősbemutatón. Franciaország ugyanis nemrég kötött paktumot a Vatikánnal, és nem akarta máris provokálni a szentszéket.
A korabeli német-francia viszonyokat ismerők talán nem lepődnek meg, hogy a darabot hazájában sokáig túlságosan németesnek, még német nyelvterületen túlságosan franciásnak találták. Tény és való, hogy a művében a grand opera több kelléke is felfedezhető: a látványos tömegjelenetek, a balett, a katonák nagy felvonulása, Mefisztó varázslata mint természetfeletti elem. Az első felvonás első része a szólistákra összpontosít: Faust énekli el nagy áriáját, majd megjelenik Mefisztó és szép kettőst énekelnek. Aztán a felvonás következő jeleneteiben hatalmas kórus részletek váltakoznak szóló számokkal. A következő felvonás szinte teljesen a szólistáké. Látványos jelenet a katonák felvonulása és Walpurgis-éj a balettal.
Gounod zenéje hol érzelmes, behízelgő, biztos érzékkel ragadja meg a történetet, de sohasem közönséges. Hatásosak a nagy kórus és meggyőzőek az egyházi jelenetek. Az eredetileg prózai párbeszédeket a szerző később recitativókkal helyettesítette, ezzel megteremtette az opera lyrique tizenkilencedik századi műfaját, a már hanyatló grand opera és népszerű opera comique mellett. A szerző az előjáték és az egymást megszakítás nélkül követő számokkal átfogó zenei dramaturgiára törekedett, ennek következtében feloldódott a zárt számok elkülönült jellege.
De említsük meg Gounod hibáit is: dallamvilága érzelmes és gazdagon áradó, de drámai ereje nem túlságosan nagy, a kitűnő színpadi érzékkel megkomponált hatásos jelenetek mellett adós maradt a mélyebb lélekábrázolással. A szerző a hangzatos opera pátosz helyébe gazdagon áradó dallamvilágát állította.
Az opera Magyarországi ősbemutatója 1863. szeptember 2-án volt. Már a XIX. században is jó pár felújítást megért, és a XX. században is többször elővették. Utoljára 1996-ban újították fel. Ez a változat műsoron maradt az Erkel Színház bezárásáig. Azóta nem játsszák idehaza.
Gounod 1852-60 között a párizsi városi Orphéon igazgatójaként működött. További operái - a Romeo et Juliette-et (1867) kivéve - sorra megbuktak. Gounod 1870-75-ig Londonban élt, ahol megalapította a Gounod's Choir-t, a Royal Choral Society elődjét. Életének ettől a szakaszától kezdve nagyszámú egyházzenei darabot komponált: Stabat mater (1869), Ave verum motetta (1871), Requiem (1873), Messe du Sacré-Coeur (1874), La rédemption oratórium (1881), Pater noster (1892).
Párizsban hunyt el 1893. október 18-án. Gounod egyetlen nagy sikerű operáján, a Fauston keresztül az új francia lírikus opera a világ minden operaközpontjában ismertté vált. A XIX. század második felében keletkezett francia operák szerzőire (Bizet, Massenet, Delibes) gyakorolt hatása, amelyet a korabeli irodalom is bizonyít, nagy jelentőségű.
NEMbulvár - bozsán eta
|
 |
|
A második világháború 1939. szeptember 1-jén Németország és Lengyelország közös határán tört ki; a világsajtót bejárták a határsorompókat helyükből kifordító Wehrmacht-katonákat, a kelet felé vágtató német tankokat bemutató fotók, valamint az elsöprő német sikerekről szóló tudósítások.
Július 31-én lenne hetvenöt éves Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, műsorvezető, showman, az elmúlt évtizedek egyik népszerű tévés személyisége.
Nem volt a klasszikus szépség, de különleges megjelenése, a lényét körüllengő megannyi legenda és titokzatosság s sajátos, lassú mozgású, erotikus hétfátyol-tánca bűvkörébe vont minden férfit. Mata Hari először férjhez ment, aztán táncosnő lett, a legismertebb és legjobban fizetett kurtizán, végül halálát sortűz oltotta ki, melyet kémkedés miatt osztott ki rá a bíróság.
|
|
|
