A földgömb feltalálója, Martin Behaim emlékére

1507. július 29-én halt meg Martin Behaim, német származású csillagász, földrajztudós és kereskedő, aki örökül hagyta utódaira a világ első földgömbjét, amely sértetlenül maradt fent egészen a mai napig.

Behaim Nürnbergben született, szülei tehetős kereskedők voltak. Fiukból is kereskedőt kívántak faragni, ezért Flandriába küldték, ahol kitanulta a posztókereskedelem csínját-bínját. Utóbb Antwerpenbe, majd Lisszabonba utazott. Portugália akkoriban élen járt a tengeri felfedezések terén, Behaim érdeklődését pedig felkeltették a hajóskapitányok távoli tájakról szóló beszámolói, a tengeri navigáció fortélyai. Olyannyira elragadta a lelkesedés, hogy maga is felfedezőnek csapott fel, részt vett például az Afrika nyugati partjaira vezetett portugál expedíciók némelyikében. 
Amikor visszatért Nürnbergbe, beszámolt élményeiről a városatyáknak, elmesélte nekik, hogy a Föld tapasztalatai szerint gömbölyű. Azért, hogy hallgatói elképzelhessék a glóbuszt, elhatározta, hogy megalkotja annak makettjét. Lényegében filléres alapanyagokból, így papírból, pergamendarabokból és az ezek összeerősítésére szolgáló gipszből el is készítette a világ első, mai napig fennmaradt földgömbjét, vagy - ahogyan ő nevezte - "Föld-almát". A gömb átmérője körülbelül ötvenegy centiméter, forgatható, háromlábú állványon áll. A majd' egy évig tartó munkában segítségére volt Georg Albrecht Glockenthon nevű barátja, azonban az akkor ismert földrészek gömbre rajzolását szinte kizárólag Behaim végezte. Természetesen az 1492. októberében felfedezett Amerika még nem kerülhetett a glóbuszra, ellenben számos apró miniatúra, valamint csillagjegyek képei is díszítik. A nagy mű 1492. június 3-án készült el, mai napig is a nürnbergi Német Nemzeti Múzeumban őrzik.
A földgömb elkészülését követően Behaim nem pihent; 1498-ban visszatért Portugáliába, majd afféle utazó nagykövet lett belőle. A Portugália és Németalföld lakói között fennálló politikai kapcsolatos szorosra fonásában jeleskedett, míg aztán az angolok fogságába került, akik a szigetországba szállították. A kalandos életű felfedező megszökött börtönéből, majd visszatért Lisszabonba, amit 1507. július 29-én bekövetkezett halálig nem hagyott el többé.