Sir Francis Drake, a Sárkánykígyó

A legendás angol hajóskapitány, navigátor, politikus és kalóz 1540 körül született, amikor pedig 1596. január 28-án elragadta a halál, egyike volt hazája legismertebb személyeinek. Angliában ünnepelték őt a spanyolok felett aratott győzelmeiért, a Föld körülhajózásáért, míg Spanyolországban és a spanyol gyarmatokon rettegték nevét: El Draque-nek, Sárkánykígyónak nevezték, II. Fülöp spanyol király pedig 20 000 dukát (mai pénzben több mint egymilliárd forint) vérdíjat tűzött a fejére.

Francis Drake alacsony sorból származott, gyermekfejjel állt hajósinasnak, hamar bebizonyosodott azonban, hogy az isten is a tengerre teremtette. Edzett, bátor, ravasz tengerész volt, emellett remek üzleti érzékkel bírt, nem csoda, hogy hamarosan saját hajójával rótta a tengereket. Még XVI. századi mércével mérve sem számított finnyásnak és erkölcsösnek; belevágott a rabszolga-kereskedelembe, feketék százait vitték hajói Afrikából Amerikába, hogy az ottani ültetvényeken pótolják a hiányzó munkáskezeket. Az emberkereskedelem jól jövedelmezett, Drake mesés vagyont harácsolt össze.
Ahogyan vagyona növekedett, még többre vágyott, mohósága miatt pedig összeütközésbe került a spanyolokkal, akik nem nézték jó szemmel, ha az általuk ellenőrzött vizeken idegen hajók jelentek meg. Drake hajóját egy összecsapásban a tenger mélyére küldték, kis híján ő is odaveszett, nem is csoda, hogy bosszút esküdött a spanyolok ellen. Hamarosan lehetőséget kapott arra, hogy törlesszen II. Fülöp alattvalóinak, hiszen Anglia uralkodója, Erzsébet királynő elhatározta, hogy törik, vagy szakad, de megtölti kincstárát, mégpedig a spanyolok által az Újvilágból rabolt arannyal. A világtengereken hajózó angol kapitányok engedélyt kaptak a kalózkodásra, arra, hogy az Amerikából Spanyolország felé ömlő aranyfolyamot megcsapolják - feltéve, hogy Angliát is részeltetik a zsákmányból. Drake hamarosan a legelszántabb, legmerészebb rajtaütések szervezőjeként tűnt fel. Ahol Golden Hind nevű hajója feltűnt, üszkös romokat, süllyedő spanyol vitorlásokat hagyott hátra. Hihetetlen pimaszságról téve tanúbizonyságot, fényes nappal, spanyol zászló alatt vitorlázott be az Újvilág spanyol kikötőibe, hogy aztán a meglepett ibérek megdöbbenésére tönkreágyúzza azok erősségeit, majd kifossza őket. 
A hajóskapitány kalandozásai közben időt szakított arra, hogy 1577-1580 között, a világon másodikként körülhajózza a Földet. Mivel pedig ő volt az első angol, akinek sikerült e bravúr, Erzsébet kitüntette őt és nemesi címet adományozott neki. Drake és legénysége felfedezőútján megpillantotta az Antarktiszt is, melyet a legendás Terra Australisnak hittek.
A hajóskapitányból lett angol főrend akkor állt ismét sorompóba, amikor II. Fülöp 1588-ban minden addiginál elszántabb hadi akcióra készült; egyesítette flottáit és a "győzhetetlen armada" nevű hatalmas hajóhad megindult, hogy móresre tanítsa Angliát. Az armada ellen gyülekező angolok egyik alvezére Drake lett, aki joggal bizakodhatott a győzelemben. Az angol hajók ugyanis a kor legtökéletesebb vízi alkalmatosságai voltak, jól manővereztek, stabilak voltak és merülésük sem volt nagy. A spanyolok imbolygó, nehezen manőverezhető és elavult hajóinak száma ugyan elképesztő volt, de harcértékük csekély. A csata mégsem tengeri ütközetek sorában, dübörgő ágyútűzben dőlt el: Drake elfogta az armada Rosario nevű hajóját, mely a spanyol tengerészek zsoldját szállította. A "kötéllel fogott" spanyol tengerészek hamar tudomást szereztek arról, hogy aligha kapják majd ki zsoldjukat, hiszen a pénztárhajó kincseiben immár "El Draque" kezei túrnak... A spanyol kapitányok parancsait nem teljesítette hajóik legénysége, ami akkor, amikor az armada körül éhes farkasokként keringtek a zsákmányra éhes angolok, végzetesnek bizonyult. A hatalmas hajóhad lassacskán szétaprózódott, egységei navigációs hiba miatt zátonyra futottak, mások az angolok áldozatául estek.
Drake tehetős angol nemesként halt meg Portobelóban, 1596-ban. A fejére kitűzött csillagászati vérdíjat II. Fülöp soha nem fizethette ki senkinek...