Mi kerül az újévi asztalra nálunk és a világ többi táján?

Itthon lencse nélkül nem indulhat az új év, ami a hagyomány szerint megalapozza a gazdagságot. Igaz, nem túl fogyókúrás, de A-vitamin tartalma miatt jót tesz a szemnek, nem beszélve a káliumról, a vasról és az anyagcsere-szabályozásban fontosnak tartott cinkről, amely gazdagon megtalálható benne.

Leggyakrabban főzelékként szoktuk elkészíteni, de ízletes salátában és levesként is. Ha pedig megfogadjuk a 16. század emberétől származó tanácsot, miszerint az első forrás után öntsük le a lencséről a vizet, akkor elkerülhetőek a kínos következmények: a puffadás és a nem kedvelt bélmozgások.
Gyakorta vendég szilveszteri és újévi asztalunkon a malac is. Legyen az főtt vagy sült, mivel mindig előre túrnak, ezért a hagyomány szerint jó szerencsét hoznak házunkba, zsíros húsuk pedig a bőséges hónapokat szimbolizálja.
Görögországban a jó szerencsét a Vasilopita nevű pita-kenyér garantálja, amelybe belesütnek egy pénzérmét is. Ez a hagyomány még az ottomán birodalomban gyökerezik, amikor rendkívül magas adók terhelték a görög népet. A legenda szerint Szent Bazil, a görög püspök a nép vagyonának egy részét kimentette, viszont mivel nem ismerte a jogos tulajdonosát az értéktárgyaknak, ezért megkért egy asszonyt, hogy süssön egy hatalmas kenyeret benne a tárgyakkal, amelyek a felszelés után azonnal megtalálták gazdájukat. A görögök új éve viszont nem január 1-jétől, hanem az ortodox naptár szerint január 6-ától kezdődik.
A spanyol szokások (melyek elterjedtek Mexikóban és Kubában is) a bortermeléssel vannak összefüggésben. A gazdag termést hozó éveknek mindig nagy ünnepléssel mondtak hálát a spanyolok, de a századforduló éve olyan jól sikerült, hogy kitaláltak egy különleges módot a hálaadásra. Így ők az év utolsó napján, amikor éjfélt üt az óra, megesznek egy tucat szőlőszemet, amely a 12 hónapot jelképezi. Amilyen az adott hónaphoz tartozó szőlőszem, olyan termést remélhetnek.
Az olaszok, mielőtt népes családjaikkal körbevennék az újévi asztalt, úgy alapozzák meg a pozitív hatásokat a következő évre, hogy a számukra már használhatatlan tárgyaikat az ablakon kidobálják. A nagy csörömpölés után elfogyasztják a cotechino con lenticchie-t, ami magyarul lencse kolbásszal, a mi hagyományainkhoz hasonlatos módon.
A japánok örökös munkamániájukról híresek, de az év első három napja szigorúan a pihenésé. Az ételeket is előre elkészítik, hogy csak fel kelljen melegíteni. A fenyődísz ott lóg a bejárati ajtójukon egészen az év utolsó napjáig, ez biztosítja azt, hogy tiszta lappal kezdődhet az új év. Tipikus ételük, a soba tészta, amelynek megevése már maga is művészet, ugyanis rendkívül hosszú, vigyázni kell, nehogy megtörjön, így biztosítandó a hosszú életet. Ekkor készül a hagyományosnál ragacsosabb mochi rizs is, amelyből pogácsákat formáznak (ez az omochi), vaslapon kisütik, és az ozoni leves betétjeként fogyasztják. A nagyobb darabokat felajánlják az isteneknek, cikkekre szelik, és megosztoznak családtagjaikkal.

A kínaiaknál úgyszintén a hosszú tészta jelenti a hosszú életet, amelynek sértetlen elfogyasztására ők is ügyelnek. Jellegzetes újévkor náluk a gombócevés is, bármilyen formában (legyen az levesbetét vagy akár köret), amely a jólétet hivatott megteremteni.
A németek szerint nincs is jobb új év első napján, mint a hal, amelynek szálkáját sokan - nem túl higiénikus módon - pénztárcájukban hordva tartják, hogy sok pénzt hozzon vele a tulajdonosának. Ezen kívül savanyú káposzta is rendszeresen szerepel az ünnepi menüben a gondos háziasszonyok listáján.
Lengyelországban, Dániában és a skandináv országokban is nagy hagyománya van a halfogyasztásnak, így ők erre esküsznek újévkor is. Ország válogatja, hogy hol melyik típust kedvelik, a lengyelek például a heringet, a dánok és a skandinávok pedig a tőkehalat (mustárszósszal különösen finom) részesítik előnyben.
A hollandoknál olyan ételek díszítik újévkor az asztalt, amelyek kör vagy gyűrű formájúak, szimbolizálva ezzel a teljességet és az örök körforgást. Leggyakrabban olajos fánkokat készítenek, melyeket almával, mazsolával töltenek meg. Ez a nemzeti eledel az olie bollen.
Amerikában fontos alkotóeleme az ünnepi ételeknek a tehénbab (amely az aprópénzeket jelképezi) és a kelkáposztalevél (amely leginkább hasonlít a zöldhasú bankókra). A zöldségek mellett gyakori társ valamilyen disznóféle, leggyakrabban sonka, amelyhez kukoricakenyeret fogyasztanak.
A Közel-Keleten több napos ünnepsorozattal köszöntik az új esztendőt, az asztalon megtalálható a tésztaleves, amely az élet szövevényességét jelképezi. Ha sikerül ezeket kibontani, és az ételt elfogyasztani, akkor a következő évben felmerülő problémákon is felül tudnak emelkedni. Tradicionális étel az újjászületést szimbolizáló zöldfűszeres rizs, amely mellé halat kínálnak hódolva Anahitának, a víz és termékenység egyik angyalának. A kenyér, a sajt és a friss zöldségek a bőséget jelképezik, de kedvelik még a sáfrányos, cukros teát, amelyet a világ gyermekeinek jól tápláltságára fogyasztanak és a cukros mandulát, amelyet a maguk örömére nassolnak.
De nem mindenhol ilyen népünnepély az újév, a Fülöp-szigeteken például nem variálnak sokat a menüvel, csak az számít, hogy minél több finom étel kerüljön az asztalra, a többi nem számít.