Charles Lindbergh útja
2010. MÁJ. 22. 17:37
A repülés történelmének egyik legheroikusabb és egyszerre legtragikusabb alakja Charles Lindbergh. Nyolcvanhárom évvel ezelőtt a világon elsőként repült leszállás nélkül New Yorkból Párizsba, öt évvel később azonban újra az újságok címlapjára került: kisgyermekét egy ismeretlen elrabolta és meggyilkolta.
 A repülőgépek a 20. század elejére egyre megbízhatóbb masinákká váltak, nemcsak egyre hosszabb utak megtételére voltak alkalmasak, de ezeket egyre nagyobb biztonsággal, a meghibásodás legkisebb esélye nélkül küzdötték le. Az első világháborúban már hadieszközként is bemutatkoztak, 1919-re pedig nem volt többé vágyálom a különlegesen hosszú légiutak megtétele sem. Raymond Orteig, egy nagy New York-i hotel tulajdonosa még ebben az évben díjat tűzött ki annak, aki elsőként repül leszállás nélkül New Yorkból Párizsba vagy fordítva. A díj csillagászati volt, évekig nem próbálkozott azonban senki, mert elriasztotta őket a 3600 mérföldes távolság. Orteig néhány évvel később ismét felajánlotta az összeget, felhívása ekkor már nagyobb visszhangra talált. Számos csapat igyekezett teljesíteni a feladatot, mindannyian nagy testű, három motorral felszerelt repülőgépeket készítettek fel az útra. A több főből álló személyzet, a nagy mennyiségű felszerelés miatt a nagyobb gépek sorra vallottak kudarcot, azonban kisebb és könnyebb gépmadarakkal senki nem mert útnak indulni. Elsőként Charles Lindbergh, egy huszonöt éves légipostai alkalmazott vélte úgy, hogy egyedül, Spirit of St. Louis nevű egymotoros repülőgépével képes átrepülni az óceánt. Tervét istenkísértésnek tartották a szakértők, főleg miután kiderült, hogy sem ejtőernyőt, sem egyéb biztonsági eszközt - egy felfújható csónaktól eltekintve - nem kíván magával vinni. Hála azonban a radikális súlycsökkentés érdekében tett szigorú intézkedéseinek, gépe minden próbálkozóénál könnyebb lett.
Lindbergh 1927. május 20-án 7.52 órakor indult New Yorkból történelmi útjára. Az idő ködös volt, a Rooseveltről elnevezett mezőt vastag sár borította. Sokáig az is kétséges volt, hogy a sárral lepett kifutópályáról sikerülhet-e a felszállás, azonban a Spirit végül levegőbe emelkedett és kelet felé indult. Az út eseménytelen volt, habár a pilóta és gépe viharfelhőkkel, a gépre rakódó jéggel és erős széllel is kénytelen volt megküzdeni. A Spirit aztán május 21-én 10.22 órakor szállt le a Párizs melletti Le Bourget repülőterén. A százötvenezres tömeg izgatottan figyelte a landolást, majd azonnal megrohanta a gépet és pilótáját! Lindberghet szinte kitépték a gépéből, az őrjöngő nézők a vállukon hordozták, a Spirit borításának egy része pedig eközben szuvenír-vadászoknak esett áldozatul - voltak ugyanis, akik emléktárgyra vágytak, ezért kisebb-nagyobb darabokat vágtak ki a törzs szövetborításából... Lindberghet hősként ünnepelték, kitüntetésekkel halmozták el és egyszersmind - hála az Orteig-féle díjnak - gazdag ember is lett belőle. Sajnálatos módon hírneve kiemelte Amerika többi tehetőse közül, így válhatott később szörnyű bűncselekmény áldozatává. 1932. március 1-jén az újságok arról adtak hírt, hogy Lindbergh húsz hónapos fiát, Charlest elrabolták a család otthonából. A kicsi felkutatására indított hajtóvadászat sokáig eredménytelen volt - pedig a szülők ötvenezer dollárnyi váltságdíjat is kifizettek az ismeretlen zsarolónak, aki a kicsi hollétéről szóló információkat ígért cserébe -, míg végül május 12-én megtalálták Charles maradványait, mindössze két kilométernyire a gyermekrablás színhelyétől. A csecsemőt elrablója igyekezett elhallgattatni, azonban ütése túl erősre sikerült, és a gyermek belehalt a sérülésbe. A nyomozás végül kiderített, hogy a rémtettet egy Bruno Hauptmann nevű német bevándorló követte el, akit halálra ítéltek és ki is végeztek. A szülők majd' belerokkantak a fájdalomba, a Kongresszus pedig törvényt hozott, és az emberrablási ügyeket a szövetségi szintű hatóságok hatáskörébe utalta.
NEMbulvár - Szalkai Tamás
|
 |
|
A második világháború 1939. szeptember 1-jén Németország és Lengyelország közös határán tört ki; a világsajtót bejárták a határsorompókat helyükből kifordító Wehrmacht-katonákat, a kelet felé vágtató német tankokat bemutató fotók, valamint az elsöprő német sikerekről szóló tudósítások.
Július 31-én lenne hetvenöt éves Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, műsorvezető, showman, az elmúlt évtizedek egyik népszerű tévés személyisége.
Nem volt a klasszikus szépség, de különleges megjelenése, a lényét körüllengő megannyi legenda és titokzatosság s sajátos, lassú mozgású, erotikus hétfátyol-tánca bűvkörébe vont minden férfit. Mata Hari először férjhez ment, aztán táncosnő lett, a legismertebb és legjobban fizetett kurtizán, végül halálát sortűz oltotta ki, melyet kémkedés miatt osztott ki rá a bíróság.
|
 |
|