Pécs nagy szülötte: Zsolnay Vilmos

Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécsett, Európa 2010-es kulturális fővárosát jó előre fémjelezve. Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát.

Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotóművész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit. A Wartha Vince által feltalált, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a Francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épület külsőkön használható kőcserepeket.
Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész temetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el.
Zsolnay Vilmos halálát követően fia a gyártelep mögötti, 1444 m2 nagyságú dombon, saját területükön építtette fel apjának és utódjainak nyughelyéül a családi mauzóleumot, azon az emelkedőn, ahova gyakran sétált ki Zsolnay Vilmos életének utolsó éveiben, elnézve, végigtekintve életművén, gyárain. Veje, az építési részleg vezetője, Sikorsky Tádé tervezte a román körtemplomot (1901-1903), amin kívül-belül a gyár termékei jelennek meg, alkotójuk méltó emlékműveként. Körülötte parkot alakítottak ki, oly módon, hogy az egymásra merőleges utak csomópontjában emelkedett a mauzóleum, az utak végpontján padok voltak. Az egész területet a gyárteleppel azonos kialakítású, pirogránit elemekkel fedett terméskő veszi körül. A gyár felől, a Felsővámház utcáról félköríves előtérrel alakították ki a kaput, pillérein lefelé fordított fáklyák pirogránit reliefjei, fent vázák voltak. Az emelkedő utat a lépcsős mellvédeken Apáti Abt Sándor mintázta, 40 darab só-mázas fekvő oroszlán szegélyezte komor méltósággal az antik dromoszok mintájára. (Ma 3 db látható belőlük a Zsolnay Múzeum udvarán).
A körforma, a tholos ősi formája a rangos síremléknek, középpontjában az elhunyttal. Az ókori kultikus építészeti forma a kora keresztény templomépítészetben folytatódott. A kör a végtelenség szimbóluma, az önmagába visszatérő vonalé, nincs kezdete, se vége. Az ősi keresztény hagyomány és a pécsi ezeréves székesegyház stílushagyományát követte.

A sötétzöld majolika cseréppel fedett meredek tetőt eredetileg a csúcstól lefutó, világosabb, eozinos játékú gerinccserepek hat mezőre osztották. (A rekonstrukció ezt nem állította vissza). A tetőcsúcson egykor állt, megközelítőleg 3 m magas angyalt - az elhunyt felett, mint lélekvivőt - egy sérülést követően már az unokák generációja keresztvirágra cserélte, így maradt meg napjainkig. A gyár felől történt a kápolna megközelítése. A kapu orommezőjében állt a Zsolnay-embléma. Belépve a kápolnába, a kapu feletti domborművön a gyáralapító vonásaival ábrázolt Szent Vilmos előtt felesége és gyermekei hódolnak, szimmetrikus, ünnepélyes kompozícióban. A belső teljes plasztikai díszítése Apáti Abt Sándornak, a gyár vezetőszobrászának műve.
A bejárattal szemközt, az oltáron Krisztus áldó alakja állt, plasztikai megformálását, szépségét az eozinok különleges színhatása fokozta. Sajnos a sok évtizedes elhanyagoltság miatt barbár pusztítás áldozata lett, egykori szépségéből ma már alig látható valami. A falak az ablakok magasságáig négyleveles motívumos, szőnyegszerű színes csempeburkolatot kaptak. A körboltozatú mennyezeten 12 álló kiterjesztett szárnyú őrangyal stilizált alakja látható, nyakukban Imádkozz értünk feliratú stólákkal. Mint isteni udvartartás, alkotnak gyűrűt az elhunyt körül. Felettük a csillagok optikailag megnövelik a teret.
A kápolna közepén a nyíláson a sírboltba lehet letekinteni, amelynek közepén, így a templom középpontjában Zsolnay Vilmos eozin szarkofágja áll, minden oldalán figurális jelenettel díszítve. Ez az építészeti elrendezés Napóleon párizsi sírjáéval azonos, ahol a fentről lenéző fejet hajt az elhunyt előtt, míg a kriptában lévő a pár lépcsővel megemelt szarkofágra néz fel. A szarkofág körül a falon három sorban kialakított fülkéket a leszármazottak nyughelyéül szánták. A sírboltba a kápolna fedett lejáróján lehet lejutni. Belső csempeborítása megsemmisült. A szarkofág domborművei közül épp a bejárattal szembeni semmisült meg: ezen Minerva, a tudomány és a művészetek istennője koszorút nyújtott át Zsolnaynak. A szarkofág peremén latin idézet fut körbe: "Boldogok a halottak (akik az Úrban haltak meg), hogy munkájuktól megpihenjenek, mert cselekedeteik követik őket." A szöveg János Jelenések könyvéből való, de a zárójelben lévő részt elhagyták. A síremléket 1913 októberében avatták fel és helyezték el benne ünnepélyesen Zsolnay Vilmos hamvait.
A Zsolnay alapította gyár 1945 után államosítva lett, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás után Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zárt Részvénytársasággá szerveződött, széles választékban állít elő kerámia-termékeket.