Budapest második legrégebbi hídja: a Margit híd
2010. MÁJ. 02. 13:44
,,Előtte a folyam, az új híd, / Még rajta zászlók lengenek: / Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet: / Nyeré Szűz-Szent-Margit nevet." (Részlet Arany János Híd-avatás című verséből)
Az Országgyűlés nem gondolt akkor arra az eshetőségre, hogy a kereskedelem és az ipar ilyen robbanásszerűen fog fejlődni az új évszázadban. Így viszont csak két lehetőség merülhetett fel, az egyik, hogy a cikkely értelmében a hidat egy mérföldön túl építik meg, de ennek nem sok értelme lett volna, a másik pedig hogy a jogi akadály elhárításáról megegyeznek a részvénytársasággal.
Így is történt: egy 1870-es törvénycikkben a magyar állam megváltotta a Lánchidat (amely magánvállalkozás keretében készült el), így az átkelőhely kijelölésében maga dönthetett. A híd a sziget melletti két Duna ágat 3-3, a hídközép felé kissé növekedő nyílással hidalja át, teljes hossza 607,6 méter. A szobrok, melyek a pillérek homlokzatait díszítik, Adolphe Tabard párizsi szobrászművész alkotásai, melyek hajóorron álló emberalakot ábrázolnak. A francia kivitelezés meglátszik a híd minden részén, korabeli tudósítók így írtak róla: ,,A gyönyörű építmény minden részén szembetűnő a francia csín és ízlés". A szerződésben foglalt határidőt az árvíz miatt nem tudták tartani, de a lakosság már a hivatalos megnyitó előtt is használatba vette a hidat, melyet Gyulai Pál javaslatára Szent Margitról neveztek el. 1879-ben a hídon lóvasutat alakítottak ki, amelynek a helyét 1894-ben átvette a villamos. A középső pillérnél csatlakozó szárnyhidat 1900. augusztus 19-én nyitották meg, amelynek megépítéséig a szigetet csak csónakkal lehetett megközelíteni. Igazi túlélőnek számít a maga nevében ez a hídnyílás, mert a háború pusztításait sértetlenül megúszta. Az idő nyomot hagyott viszont a híd pályáján, egyre nehezebben bírta a terhelést, a forgalom egyre csak növekedett, 1929-től buszok is közlekedtek rajta.
A főváros kiemelten foglalkozott a Duna-hidak állapotával, ennek megfelelően megalkották a Duna-híd építési programot, amelynek legsürgetőbb része a Margit híd kiszélesítése volt. Az átépítés és kiszélesítés terveit Mihailich Győző műegyetemi tanár készítette, akinek segítségével 1937-ben befejeződtek a munkálatok. Ekkor helyezték át a villamosvasúti átjárókat az úttest közepére, illetve a világítást is átalakították. 1944. november 4-én súlyos robbanás érte a hidat, közel száz halálos áldozatot követelve, melyért a német hadsereg volt felelős, akik a híd aláaknázása során éppen a robbanófejek beszerelésén dolgoztak. Az épségben maradt részeket -a mindent túlélő szárnyhídtól eltekintve - 1945. január 18-án pusztították el a visszavonuló német csapatok. A hadi állapotok végeztével a megmaradt pilléreken kábelhidat - a lakosság csak ,,Mancinak" hívta - építettek, amelyet lebontottak, amikor megszületetett a döntés az újjáépítésről. Az 1948 nyarára megújult híd az eredetihez képest három eltéréssel rendelkezik: az ívek és a pálya között elmaradt a rácsozat, az ívek nyílmagassága megnőtt, valamint a régi 8 főtartó helyett hat ívet építettek be. Legutóbb 1979-ben végeztek rajta rekonstrukciót, amikor is hazánkban elsőként hőálló szigetelést helyeztek a közúti pálya alatt a vasbeton lemezre, majd erre többrétegű aszfaltburkolat készült. Az új évezredben a felújítás ismét aktuálissá vált, hiszen néhol életveszélyesnek is nyilvánították. A hidat 2009. augusztus 21-én zárták le, jelenleg csak a BKV járművei valamint megkülönböztetett jelzésű autók haladhatnak át rajta. A tervek szerint az átépítés 2011-ig fog tartani, és több mint 20 milliárd forintba kerül, amelynek felét az Unió finanszírozza. A rekonstrukció során figyelembe veszik a híd műemlék jellegét is, így többek között visszakerülnek a hidat díszítő szobrok, továbbá vasbeton helyett strapabíróbb acél pályalemezt építenek rá, új korlátokat helyeznek ki, és díszkivilágítással látják el, így emelve az esti panoráma szépségét.
NEMbulvár - Bánki Edina
|
 |
|
1881 és 1884 között az épülő Pesten, szokatlan módon, a város első számú sugárútjának végén elkészült a régóta tervezett Központi Indóház. A parkosított, csupán villamos járta, kellemes tér mára a fővárosi közterületek és tömegközlekedési csomópontok mintapéldányává vált.
|
|
|
