Sztálin, a rettegett diktátor
2009. DEC. 23. 20:04
1879. december 21-én született az orosz birodalom grúziai tartományának Gori nevű városában Joszef Visszarionovics Dzsugasvili néven a XX. század történelmének egyik legmeghatározóbb alakja: Sztálin.
 Édesapja cipész volt, anyja egy jobbágylány. Gyermekkorában átesett egy súlyos himlőjárványon, aminek nyomai arcán egész életében megmaradtak. Szülei más-más pályát szántak neki, apja azt szerette volna, ha a saját mesterségét folytatja, édesanyja taníttatni akarta, végül az ő elképzelése győzött. Az ifjú Dzsugasvili tizenöt esztendős korától a tifliszi papi szeminárium hallgatója lett. Kitűnően tanult és rendkívüli memóriával rendelkezett. Ez utóbbi képességét kitűnően tudta kamatoztatni később, politikai pályafutása során is.
Hamar kiütközött forradalmi gondolkodása, 1899-ben kizárták a szemináriumból és ettől fogva a marxizmus eszméinek harcosa lett. Számos felforgató tevékenységben vett részt, szervezője volt különféle kiáltványok sokszorosításának, sztrájkokat szervezett, és a tbiliszi proletariátus mozgalmainak egyik irányítója lett. Kegyetlen és ravaszul számító gondolkodásával hamarosan az orosz forradalmi marxista csoportok egyik vezetőjévé emelkedett Koba fedőnéven, akit többször száműztek és lecsuktak a cári hatóságok. Megjárta Szibériát és a grúziai batumi börtönét is A hivatásos forradalmároknak azon típusához tartozott, akinek számára a lenini pártértelmezés jelentette az egyetlen járható utat, amelynek értelmében a végrehajtási módszerek közé sokszor az erőszakos cselekmények és a gyilkosságok is beletartoztak.
Nevét 1913-tól Sztálinra cserélte. Három esztendővel később tanulmányt készített a kommunista a párt számára a nemzeti kérdésről, amelynek eredményeként a következő évben megkapta a Pravda szerkesztését. 1917-ben részt vett az októberi forradalomban, és az ezt követő polgárháborúban katonai parancsnok volt. Az addig a Forradalmi Végrehajtó Bizottság elnökeként funkcionáló Szverdlov korai halála után, Lenin Sztálint bízta meg, hogy egységesítse a párttagságot, s így 1917-1923 között Sztálin a nemzetiségi ügyek és az állami ellenőrzés népbiztosa lett. Ez a feladat már szinte korlátlan jogokat és hatalmat biztosított számára.
1922-től ő lett az SZKP KB főtitkára és a világ egyik legbefolyásosabb vezetője, akit rövidesen a párt lángelméjű vezérének, a forradalom zseniális stratégájának és a népek nagy tanítómesterének kezdtek nevezni. Személyi kultusza felülmúlta a történelem legnagyobb zsarnokainak hírnevét. Uralkodásának idején példátlan nyomor, megfélemlítési légkör és éhínség korszaka köszöntött a fiatal Szovjetunióra. 1924-től sorban számolt le valós és vélt ellenfeleivel, többek között Trockijjal és Buharinnal, valamint korábbi szövetségeseivel, Zinovjevvel és Kamenyevvel is. Őket azután százezrek követték. Külpolitikáját tekintve óvatos volt és diplomatikus is tudott lenni. Legfontosabb törekvései közé tartozott hogy a bolsevik állam létjogosultságát az egész világ elismerje. A győztes II. világháború után hatalmát kiterjesztette a kelet-európai csatlós országokra, ahol ugyanolyan személyi kultusz, kezdődött vele kapcsolatban, mint a Szovjetunió területén. A diktatúra és megfélemlítési légkör egészen haláláig tartott, amely 1953. március 5-én következett be.
NEMbulvár - PG
|
 |
|
Hatszázharminc éve, 1380. szeptember 8-án győzte le Dmitrij Donszkoj moszkvai fejedelem és vlagyimiri nagyfejedelem Mamaj mongol vezér seregét a kulikovói mezőn. A keleti szláv hadak első jelentős győzelme a nagy erőt képviselő ázsiai sereg felett az orosz történelem fontos fordulópontja lett.
Július 31-én lenne hetvenöt éves Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, műsorvezető, showman, az elmúlt évtizedek egyik népszerű tévés személyisége.
Szendrey Júlia (1828. december 29.-1868. szeptember 6.), költő, író; előbb Petőfi Sándor, majd Horvát Árpád történész felesége, Keszthelyen, az Újmajorban született.
|
|
|
