Custer pusztulása - A Little Bighorn-i csata évfordulójára
2010. JÚN. 25. 20:26
Westernfilmek tucatjai, katonai tárgyú elemzések százai dolgozták fel Custer tábornok és csapata pusztulását, amely 1876. június 25-én következett be, és megrázta az amerikai közvéleményt. Az utolsó eset volt, hogy az észak-amerikai indiánok jelentős győzelmet arattak reguláris amerikai csapatok ellen.
Ahogyan a keletről nyugat felé haladó vasút egyre mélyebben hatolt be az addig Amerika őslakosai által őrzött területre, úgy váltak egyre hevesebbé az ellentétek a fehérek és az indiánok között. 1875-ben a legelszántabb ellenállást a sziú és a csejen törzsek tanúsították, melyek - fittyet hányva az amerikai kormány előírására - önkényesen elhagyták a számukra kijelölt rezervátumokat és rendszeresen riogatták a frontier kötelében élő telepeseket, aranyásókat, vasútépítőket.
A rend helyreállítására Custer tábornokot szemelték ki, aki a polgárháború legismertebb tábornokának számított. Heves volt és bátor, hírneve messze felülmúlta tehetségét. Az a fajta katonatiszt volt, aki inkább a megérzéseire, semmint a West Point-i Akadémián megszerzett tudására támaszkodott, túlságosan sokat és gyakran kockáztatott. Ismertségének és a személye körül szövődő legendáknak tápot adott az a körülmény is, hogy a déliek fegyverletételénél nemcsak jelen volt, de kis híján őelőtte közölte megadását Lee, Dél vezérlő tábornoka. Amikor ugyanis 1865. április 9-én az Appomatoxnál minden oldalról körülzárt Lee és előőrse fehér zászlóval közelített az északiakhoz, elsőként Custer csapatába botlottak. Custer azonban - aki híres volt rátarti, bántó modoráról, pökhendiségéről - megsértette Lee egyik alvezérét, a déliek delegációja így visszafordult és nem sokkal később Grant tábornok előtt jelentették be a megadást.
Az Ülő Bika és Őrült Ló indián főnökök által vezetett egyesült csejen-sziú csapatok ellen induló ezerkétszáz fős lovascsapat vezetését Custerre bízták. Szinte ellenállás nélkül hatoltak be az ellenséges területre, Custert pedig elbizakodottá tette, hogy - útban az egyesült indián tábor felé - elhagyott táborhelyeket talált, illetve felderítőitől is azt az információt kapta, hogy az indiánok megfutamodtak csapatai elől. Nem is sejtette, hogy a színlelt visszavonulás az ellenség ügyes taktikájának a része volt, így a győzelem biztos reményében háromfelé osztotta erőit (azért, hogy amikor rajtaüt az indiánokon, egyetlen se menekülhessen el). Amikor 1876. június 25-én egy, körülbelül ötven főből álló indián csapatot vett észre a Rosebud folyónál, megrohamozta őket, anélkül, hogy bevárta volna a másik két lovas egységet. A forró déli naptól, szomjúságtól és fáradtságtól elcsigázott katonái váratlanul heves ellenállásba botlottak, mindenünnen harcias ellenség bukkantak fel, akik nemcsak íjakkal, hanem lőfegyverekkel is fel voltak szerelve! Custer rádöbbent, hogy csapdába került, igyekezett hát egy Little Bighornnál található, jól védhető csúcsra feljutni, azonban rájuk zúdultak Őrült Ló addig lesben álló csapatai. A tábornok parancsot adott embereinek, hogy végezzenek a lovaikkal, és azok teste mögött keressenek fedezéket, ám sorsuk megpecsételődött, a több ezernyi dühös indián pergőtüzében mindannyian odavesztek. A csatát követően az összes halott fehéret megskalpolták a győztesek, egyedül Custert nem, akit kívülállónak hittek: a tábornok ugyanis nem kék színű egyenruhában, hanem bőr vadászkabátban harcolt, ezért őt véletlenül odakeveredett civilnek hitték.
Az ezerkétszáz főnyi támadóból összesen 268 fő pusztult el a balul sikerült büntetőakcióban, a legtöbben pedig a végső, Little Bighornnál lezajlott mészárlásban vesztették életüket. A sokk hatására példátlan katonai erőt mozgósítottak az indiánok megbüntetésére, ezzel párhuzamosan pedig a korabeli sajtó is megkezdte hadjáratát ellenük. Custer nevét máig őrzi egy amerikai megye és egy város is, teste pedig West Pointban nyugszik.
NEMbulvár - Szalkai Tamás
|
 |
|
A második világháború 1939. szeptember 1-jén Németország és Lengyelország közös határán tört ki; a világsajtót bejárták a határsorompókat helyükből kifordító Wehrmacht-katonákat, a kelet felé vágtató német tankokat bemutató fotók, valamint az elsöprő német sikerekről szóló tudósítások.
Július 31-én lenne hetvenöt éves Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, műsorvezető, showman, az elmúlt évtizedek egyik népszerű tévés személyisége.
Nem volt a klasszikus szépség, de különleges megjelenése, a lényét körüllengő megannyi legenda és titokzatosság s sajátos, lassú mozgású, erotikus hétfátyol-tánca bűvkörébe vont minden férfit. Mata Hari először férjhez ment, aztán táncosnő lett, a legismertebb és legjobban fizetett kurtizán, végül halálát sortűz oltotta ki, melyet kémkedés miatt osztott ki rá a bíróság.
|
|
|
