Entz Géza, az antidarwinista zoológus

Egy szép tavaszi napon, 1842. március 29-én született biológusunk főként egysejtűekkel foglalkozott, és felfedezte a véglények együttélését a moszatokkal. Az általános állattani kérdések is sokat foglalkoztatták, ezek közül a mimikri volt az, amit behatóbban tanulmányozott.

Entz Géza orvosdoktorként 1867-ben végzett. A következő évben a pesti egyetem élettani tanszékén tanársegéd. 1869-től a kolozsmonostori gazdasági akadémia tanára. 1889-1914 között a kolozsvári, majd a budapesti egyetem (állattani és összehasonlító bonctani tanszék) tanára. 1894-96 között a budapesti műegyetem rektora. A tanítás mellett a kolozsvári Orvostermészettudományi Értesítő (1879), és a Természettudományi Közlöny (1890) szerkesztését is vállalta. 1890-től Az MTA rendes tagja, 1909-től pedig igazgatója.
Az elsők között ismertette Darwin A fajok eredete című munkáját, ámde később már nem rajongott annyira ezért a nézetért, sőt, 1914-ben a Természettudományi Társaság elnöki megnyitóján nyíltan elvetette a darwinizmust.
Művei: Az alsóbbrendű állatoknál előforduló levélzöldecskék természetéről (1876), Über Infusorien des Golfes zu Neapel (1884), Tanulmányok a véglények köréből (1888), A Vorticellinák rugalmas és összehúzó elemei (1891), Állatok színe és a mimikry (1908).
Egy fordítás is kapcsolódik a nevéhez, Török Auréllal 1884-ben fordították le Darwin Az ember származása és az ivari kiválás című művét. A szakfolyóiratok számos cikkét közölték. 1919. december 4-én fejezte be földi pályafutását. Fia, Entz Géza biológusként apja nyomdokaiba lépett.