Robert Koch, akinek élete a laboratóriumokban telt

Robert Koch német bakteriológus, a korszerű tudományos bakteriológia megalapítója, orvosi Nobel-díjas Heinrich Hermann Robert Koch néven a németországi Clausthalban született 1843. december 11-én. A bányászmérnök fia már ötévesen bámulatba ejtette a szüleit, ugyanis segítség nélkül elolvasott egy újságot.

Ez a nagyszerű teljesítmény megmutatta az intelligenciáját és a rendszeres kitartását, és így a későbbi időkben a jellemét is. A helyi gimnáziumba járt és itt kezdett el érdeklődni a biológia iránt. 1862-ben kezdte az orvosi egyetemet Göttingenben. Anatómiaprofesszora Jacob Henle volt.
Később Wollsteinban lett körorvos, majd Berlinben egyetemi tanár. Elsőként tenyésztette ki a lépfene-bacilusokat, majd felfedezte a tuberkulózis és a kolera kórokozóját. Tanulmányozta a gennykeltő kórokozókat és leírta a baktériumok tenyésztésére szolgáló szilárd táptalaj elvét. Kidolgozta a baktériumok tiszta tenyészetének előállítási módszerét, a baktériumok tárgylemezen történő festését, meghatározta a bakteriológiai állatkísérletek alapelveit. Felfedezte az anthrax-bacilus spóraképzését, a tuberkulózisbaktériumot (1882) és a kolera-vibriót (1884). Elsőként figyelte meg a staphylococcust (1878) és a pneumococcust (1881).
Ő javasolta elsőként a bakteriológiában a hővel való sterilizálást, amellyel kijelölte a mai sebészeti csírátlanításra alkalmas eljárást. Mindezzel lehetőséget teremtett sok fertőző betegség elleni eredményes védekezésre. 1905-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
Robert Kochnak, a nagy műveltségű, fáradhatatlan munkásságú német orvostanárnak, aki a bakteriológiai vizsgálatok terén világhírű tekintéllyé küzdötte fel magát, finom nagyító üvegek, lombikok között telt az élete, segédorvosok társaságában töltötte idejének java részét, folyton kutatva, keresve és figyelve. Ez a nagy tudású férfiú azt tűzte ki életfeladatául, hogy az emberi élet és elmúlás titkait fogja fürkészni. Mindenekelőtt az emberi élet apró, szabad szemmel láthatatlan hatalmas ellenségeit: a baktériumokat, bacillusokat és ezeknek sokféle faját tette vizsgálódás tárgyává. Kutatta, hogy miképp élnek, miképp ártanak ezek, és miképp lehetne irtó hadjáratot indítani ellenük. Koch tudományos vizsgálódásai között részletesen előkészítette a mai modern bakterologiát. Egyre-másra készítette és próbálta ki a szérumokat, és kísérletei közben fedezte fel a tuberkulint, mint a tüdővész elleni szérumot, amely azonban távolról sem jelentette a tökéletességet. Ugyanis a szérum hatása rendkívül problematikussá vált, csak jelezni látszott az utat, amelyen haladva lehet eljutni a célhoz: a baktériumok, bacillusok, mindenféle kórságok legyőzéséhez. Végtelen kár, hogy ilyen nagytudásu elmék aránylag oly hamar halnak meg, Koch is alig múlt hatvanéves, a mikor szívbajban utolérte a halál. Az emberiség és a modern tudomány nagy veszteségnek könyvelte el 1910. május 27-én bekövetkezett halálát.