154 éve nyerte vissza szabadságát Leövey Klára
2010. JÚL. 16. 13:36
Leövey Klára 1821. március 25-én született Máramarosszigeten, egy beregi földbirtokos lányaként. A gyermekkori iskolai élmények meghatározóak voltak számára, ahogyan azt visszaemlékezéseiből idézhetjük: "Nem volt semmi kényszer az iskolába való járásra, de szerettünk oda járni."
 Az iskola iránti szeretetben nagy része volt a tanítónak, akinek nevét Leövey Klára mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlegeti: "Ki ne emlékeznék, vagy ne hallotta volna említeni Csehi Sámuelt, a közszeretetben álló tanítót, aki az újabb rendszer minden előnyét a tanításban ő maga bírta. Meg tudta tenni azt, amit most bírsággal hajtanak végre némely helyütt, hogy a gyermekek pontosan jártak iskolába, s csak abból az okból, mert szerették tanítójukat, mert szerettek tőle tanulni." Az iskolai éveket néhány éves színészpályafutás követte. A fiatal műkedvelő színésznőben tovább munkálkodott a felébresztett tanulási vágy és az idők szelleme, a haladás igénye. Ezek motiválták, hogy családi kapcsolatok révén Pozsonyba kerülve 1844-től fő élvezetévé az országházi karzaton tett látogatások. A kor szelleme, a haladás igénye, a tenni akarás, az a tény, hogy abban az időben a női társaságban is fő téma volt a politika, a nőnevelés terén szerzett tapasztalatok, mind mind arra ösztönözték, hogy érdeklődése e terület felé forduljon. Így kerül 1846-ban Karacs Teréz közvetítésével a Teleki Blanka grófnő szervezése alatt álló intézetbe segédül, felügyelőnőnek a növendékek mellé, valamint a magyar nyelv gyakorlásában segíteni. Itt az intézetben lett 1848 eszményeinek haláláig tartó híve. A forradalmi idők lendülete magával ragadott diákot és tanárt egyaránt. Nem is csoda, hiszen az intézetben olyan tanárok tanítottak, mint Vasvári Pál, Hanák János, akik aktív szereplőivé váltak a forradalomnak és a szabadságharcnak. Az intézet a szabadságharc viharában, 1849 januárjában szűnt meg. Ezt követően Teleki Blanka és Leövey Klára Debrecenben, Erdélyben és ismét Pesten tartózkodtak, s erejükhöz mérten igyekeztek segíteni a szabadságharcot. Leövey Klárát 1851. július 12-én tartóztatták le és szállították a pesti Újépületbe. Teleki Blankát is letartóztatták. Két éven át tartott a vizsgálat. A vád: leányok forradalmi nevelése, a forradalomban való részvétel, forradalmi tárgyú könyvek, iratok terjesztése, forradalmárok adatainak külföldre juttatása volt. Teleki Blankát 10, Leövey Klárát 5 év várfogságra ítélték. A büntetés letöltésére Kufstein várát jelölték ki. A szabadulást követően (1856. július 16-án) szomorú tapasztalat volt, hogy a nevelés és különösen a nőnevelés területén nemhogy előrelépés, de inkább fájdalmas visszalépés volt tapasztalható. Folytatni lehetett és kellett a tanítást, nevelést, nem lehetett ellenállni a kihívásnak. Először csak szűk családi körben, majd később már szervezett, iskolai formában Máramarosszigeten. A sikeres iskolaszerveződést és működést a hatalom nem nézhette tétlenül. Indoklás nélkül zárták be az intézetet. Idézzük fel Leövey Klára érzéseit visszaemlékezései alapján: "A nevelő érzése, fájdalma mindezeket felülmúlja, ha művét erőszakos önkénnyel szétrombolni látja. Mert a nevelés a művészetek legnagyobbika és legnehezebbje, s csakis ha azt valódi hajlammal, igazi hivatással és szeretettel folytatjuk, teszi a nevelést könnyűvé..." Az intézet bezárását követően élete hátralévő részében a Teleki családnál talált munkakört és megélhetési lehetőséget 26 éven keresztül. Szinte családtagként élt a Telekiek között, a család sok fiatal tagját nevelve. Nevelői tevékenysége mellett újságírással is foglalkozott, a Máramaros című hetilapnak, mely 1865-ben indul meg, évtizedeken keresztül volt amunkatársa. Utazásairól - melyekre egyedül vagy családjával jutott el - sorban küldte élménybeszámolóit, a párizsi világkiállításról cikksorozattal jelentkezett. Lelkesen írt az élményekről. Rendkívül fogékony volt az újdonságok iránt. Beszámolt a kiállításon látott gépekről, eszközökről, modern és hatékony termelési eljárásokról. A haza iránt érzett büszkeséggel számolt be a kiállításon bemutatott magyar árukról és azok sikereiről. Haladó, felvilágosult gondolkodását mutatja, hogy a múlt században még ritka érdeklődéssel fordult nő létére a gazdasági kérdések felé. Természetesen tanítói, nevelői lénye is előbújik a cikkekből, amikor beszámol az amerikai, porosz, svéd iskolák kiállítási anyagairól. Teljes életet élt. Mindvégig hű maradt fiatalkori eszményeihez, a szabadságról, haladásról, hazaszeretetről, oktatásról, nevelésről vallott nézeteihez. Nem alkudott meg, vállalta meggyőződésének, tetteinek következményét. Tanított, nevelt, példát adott műkedvelő színésznőként, nevelőként, újságíróként. 1897. április 8-án halt meg Budapesten egy közlekedési balesetben. Szülőhelyén helyezték örök nyugalomra.
NEMbulvár - bozsán
|
 |
|
A második világháború 1939. szeptember 1-jén Németország és Lengyelország közös határán tört ki; a világsajtót bejárták a határsorompókat helyükből kifordító Wehrmacht-katonákat, a kelet felé vágtató német tankokat bemutató fotók, valamint az elsöprő német sikerekről szóló tudósítások.
Július 31-én lenne hetvenöt éves Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, műsorvezető, showman, az elmúlt évtizedek egyik népszerű tévés személyisége.
Nem volt a klasszikus szépség, de különleges megjelenése, a lényét körüllengő megannyi legenda és titokzatosság s sajátos, lassú mozgású, erotikus hétfátyol-tánca bűvkörébe vont minden férfit. Mata Hari először férjhez ment, aztán táncosnő lett, a legismertebb és legjobban fizetett kurtizán, végül halálát sortűz oltotta ki, melyet kémkedés miatt osztott ki rá a bíróság.
|
 |
|