Naná, hogy Esőember!

Nem hiszem, hogy mázliról van szó. Mármint abban az értelemben, hogy amihez Orlai Tibor producer hozzáfog, az meg sem áll a "minden jegy elkelt" színházi sikerig. Ezúttal megint beletalált valamibe. Ez a valami az Esőember és a még nagyobb valami, hogy Raymond Babbitt szerepét a rendező (Anger Zsolt) Kulka Jánosra bízta.

Mindjárt a lelkesedés elején leszögezem, hogy a testvére szerepében Nagy Ervin csak egy paraszthajszállal maradt le tőle. Ezúttal képtelenség lett volna, ha nem marad le. Nagyon régen nem történt meg, ami ezúttal igen. Mármint hogy fejlődéstörténete, íve, kezdete, közepe és vége van egy előadásnak. Míg az ív tart, egyetlen pillanatig sem kell másra gondolnunk, kizárólag Raymondra. Mi lesz ezzel a két testvérrel a hosszú egymásra találás útján?
Meghal a papa, ezzel veszi kezdetét az előadás. Charlie megtudja, hogy több millió dollárt hagyott az apja valakire. Elkezd nyomozni, eljut egy intézetig, egy ügyvédig, egy orvosig, mígnem megtudja, hogy van egy autista bátyja. Őrá és intézetre szálltak a dollármilliók. Eleinte kizárólag a pénz utáni hajsza viszi előre és beljebb az ismeretlenség felé. Aztán ahogy telnek az órák, a napok (merthogy ellopja a bátyját), sorra kezd meginogni benne mindaz, ami eddig összetartotta. A nyerseség, a vagányság, az embertelenség. Szép sorban elkezd kedvesebb, emberibb lenni. Magáévá teszi még a beteg bátyja szókincsét is. Ugyanis Raymond elég kevés szóval érteti meg magát. "Ki kezd ki?" - ekkor egy gyerekkori játékra utal. "Nemtom." - ilyenkor nem akar válaszolni. "Profi sofőr" - apjuk Buickjára utal, amit mindketten értenek. "11-kor villanyoltás"- ez egy intézeti szabály, csakúgy, mint amikor azt mondja "Hétfő palacsinta juharsziruppal".  A kezdetben érzéketlen öccs, amikor egy roham alatt és után megtudja, hogy bátyjának azért kellett intézetbe mennie, mert féltették tőle a szülei, már nem is olyan érzéketlen. Sőt, Raymond emlékszik a 3 éves kisöcsire! Innen már nincs megállás a szeretetben. Ők ketten, bárhogyan is legyen, összetartoznak. Aztán amikor Charlie rájön, hogy fantasztikus memóriával van megáldva a bátyja, hozzá szenzációsan számol, elviszi Las Vegasba, a kaszinóba. Nyernek vagy 100 ezer dollárt, tán már nincs is szükségük az örökségre. Revükurvák elhajtva, amikor elkapják őket és egy tárgyaláson találják magukat.
Orvos-bíró faggatja arról Raymondot, hogy kivel akar élni. Az intézetben vagy az öccsével? Nem késik a válasz: "Naná, hogy vele!"
Naná, hogy sírhatnékom, nevethetnékem előadás született. Naná, hogy Kulka jobban játssza az autistákat, mint az igaziak. Naná, hogy gyönyörű a vége. Pedig egy mukk sem hangzik el. Raymond szép lassan ráteszi a fejét az öccse vállára, (holott gyűlöl érinteni), majd még lassabban, a fénnyel együtt Charlie ugyanezt teszi. A két út, a két fej, a két testvér naná, hogy egymásra talál...