George Orwell utópiája

Minden diktatúra lényegét - hazugság, kegyetlenség, tagadás, a magánélet szentségének elutasítása, az egyén közösségnek való alárendelése - foglalta össze egy Eric Arthur Blair nevű brit író 1948-ban, 1984 című regényében. Az antiutópiát George Orwell írói álnév alatt jelentette meg, emblematikus művé vált, jelentősége és hatása az egykori szovjet befolyási övezetben - így Magyarországon is - óriási volt.

Orwell-Blair 1903. június 25-én született, mégpedig Indiában, amely akkoriban a brit korona ékkövének, leggazdagabb és legjelentősebb gyarmatának számított. A távoli szubkontinens közigazgatásában több ezer brit vett részt, közöttük Blair apja is. A gyarmatokon született és nevelkedett ifjak előtt két lehetőség állt, vagy sikerült bejutniuk valamely előkelő angol egyetemre, és hazatértek az óhazába, vagy pedig helyben vállaltak szolgálatot. Blair siralmas középiskolai eredményei alapján csak az utóbbit választhatta, apró fogaskerékké vált tehát a brit korona gyarmatosító gépezetében. Ott megtapasztalta, hogy hazája milyen kíméletlen módon bánik az Indiában élőkkel, hogyan veszi semmibe amazok jogait, hogyan törekszik a legteljesebb kizsákmányolásra.
Az idealista ifjú öt évig bírta, majd örökre hátat fordított az embertelen rendszernek és Európába ment, ahol évekig tengett-lengett. Sem Nagy-Britanniában, sem Franciaországban nem sikerült gyökeret vernie, furcsa csodabogárnak tartották. Inkább barátkozott koldusokkal, az élet számkivetettjeivel, mint a meghatározó osztály tagjaival, kívülállónak tartották, aki ráadásul befogadta a baloldali eszméket is. Akkoriban gyakran ragadott tollat, a lecsúszottak körében eltöltött időszakról Csavargóként Párizsban, Londonban című regényében emlékezett meg. Eleinte üdvözölte az 1917-es oroszországi forradalmat, Sztálin rendszerét, rokonszenvezett a marxista, leninista eszmékkel. Amikor Spanyolországban kitört a polgárháború Franco és baloldali ellenzéke között, odautazott, tudósítóként vett részt a harci cselekményekben, tapasztalatairól Hódolat Katalóniának című, 1938-as regényében számolt be.
A spanyol forradalom vérbefojtásakor hazatért Nagy-Britanniába, ekkorra már kiábrándult, megkeseredett embernek számított; hírből már jól ismerte Sztálin rendszerének igazi arcát, rémülettel töltötte el a fasizmus térhódítása de egyáltalán nem volt hízelgő véleménye hazájának politikai berendezkedéséről sem. A világháború éveire a mindenhol és mindenkiben ellenséget látó brit vezetés egyre magasabb korlátokkal vette körül a szólás- és sajtószabadságot, mélyen beavatkozott az emberek magánéletébe is. Orwell sötét, kilátástalan hangulata a háború végére sem oszlott el, 1945-ben elkészült Állatfarm című regényében maró gúnnyal ábrázolta a Szovjetunió megszületésének és torz diktatúrává alakulásának lépéseit - egy csapatnyi, vidéki gazdaságban élő állat főszereplésével. Alig három évvel később, 1948-ban fejezte be az egyik legismertebb művét, az 1984 címűt, amely egy lehetséges, sötét jövő víziója, egy olyan szörnyű világé, amilyenné például Sztálin rendszere válhatna. E regényét idézték a legtöbbször, a szereplőit mindig és mindenütt szemmel tartó "Nagy Testvér" mára fogalommá vált. Az 1984 első kiadása 1949-ben jelent meg, írója nem sokkal később, 1950. január 21-én halt meg.