Willy Messerschmitt emlékére

A második világháború éveiben kevés nevet ejtettek ki nagyobb rémülettel, mint Messerschmittét. A német repülőmérnök és gyártulajdonos olyan eszközt adott a Harmadik Birodalom stratégái kezébe, mely hosszú ideig biztosította számukra a légtér feletti ellenőrzés lehetőségét - a Messerschmitt Bf 109-es vadászrepülőgép vitán felül a világháború legnagyszerűbb és legveszélyesebb terméke volt. A híres tervező 1898. június 26-án született.

A későbbi mérnök Frankfurt am Mainban, Wilhelm Emil Messerschmitt néven látta meg a napvilágot, szülei borkereskedelemmel foglalkoztak. Az ifjú Willy érdeklődése hamar a repülés és a repülő szerkezetek felé fordult, elvégezte a Müncheni Műszaki Főiskolát, az első világháború éveiben pedig tanárával és mentorával, Friedrich Harthtal számos vitorlázórepülőt tervezett és épített. A háború befejezését követően tovább folytatódott repülőmérnöki karrierje, ám arra nem volt remény, hogy valaha részt vehet "komoly" repülőgépek tervezésében, hiszen Németország számára megtiltották az első világháború győztesei, hogy hadirepülőgépeket gyártson és állítson hadrendbe. Messerschmitt reményei akkor látszódtak végleg szétfoszlani, amikor egy általa tervezett szállító repülőgép kísérleti útja közben lezuhant és pilótája meghalt. Erhard Milch, aki a Lufthansa vezetője - aki egészen addig komolyan érdeklődött munkássága iránt - végleg leírta őt és elhatározta, hogy soha többé nem alkalmazza.
Messerschmitt akkor kapott újabb lehetőséget, amikor Adolf Hitlert kinevezték birodalmi kancellárrá és létrejött a Birodalmi Légügyi Minisztérium. A nácik eleinte titokban, majd nyíltan is megkezdték Németország újrafegyverkezését. Ekkor vált szükségessé egy ütőképes, könnyen és viszonylag olcsón gyártható harci repülőgép, amely az újonnan megalapított Luftwaffe gerincét alkothatta volna. Az illetékesek 1934-ben pályázatot írtak ki, amelyen a Heinkel, az Arado, a Focke-Wulf és a Messerschmitt gyártmányai indultak. A döntnökök megállapították, hogy a "Messer" Bf 109-ese sokkal egyszerűbb felépítésű, mint a többié, teljesítménye, manőverező képessége pedig meggyőzőbb, így mellette döntöttek. A Messerschmitt vadászrepülő tervezésében részt vett a jónevű mérnök, Walter Rethel is, a végeredmény pedig világviszonylatban is kiválónak számított. Előnyei feledtették gyengeségeit, így azt, hogy nem volt kellőképpen áramvonalas, fogyasztása és hatótávolsága emiatt nem volt kedvező, vezetője igen nehezen látott ki a pilótafülkéből, továbbá gyenge futóműve többször is összeroppant, amikor tábori körülmények között kellett le- és felszállni vele (cserében viszont behúzható volt, ellentétben a kortársaival).
Az egyre növekvő iramban fegyverkező Harmadik Birodalom 1938-ban állította rendszerbe a 109-est, amelyet aztán több változatban is gyártottak, eltérő motorokkal és fegyverzettel - volt például nagy magasságban használható típusa is. Teljes egészében fém borította a törzsét és a szárnyait - kortársai még vászonborítást kaptak -, ráadásul minden korabeli vadászrepülőnél gyorsabbnak bizonyult (akkoriban a légi csatákat még szemtől szemben, gépfegyverekkel vívták, így a gyorsaság élet és halál kérdése volt). A Messer 1942-ig a legmodernebb és legütőképesebb vadászrepülőnek számított a világon - leváltására később Németország szűkös lehetőségei miatt nem nyílt mód -, körülbelül 32000 darab készült belőle.
Willy Messerschmitt - miként a nácikkal kollaboráló gyárosok, mérnökök, pénzemberek többsége - nem kerülte el a felelősségre vonást a háború után, a gyáraiban hadifoglyokkal végeztetett munka miatt elítélték és két évet töltött börtönben. Szabadulása után minden bizonnyal rosszul érezte magát, hiszen nem is gondolhatott repülőgép-gyártásra, a szövetségesek ugyanis ismét megtiltották Németországnak a hadi célú termékek előállítását és rendszeresítését, így gépgyártásba fogott. Üzemeiből gyilkos szerkezetek helyett varrógépek, később pedig aprócska autók kerültek ki - utóbbi volt a híres Messerschmitt Kabinenroller, a világ egyik legkisebb, sorozatban gyártott törpeautója. Később Spanyolországban, majd a Német Szövetségi Köztársaságban is repülőmérnökként dolgozott. A legendás konstruktőr, a repüléstörténet kiemelkedő alakja 1978. szeptember 15-én halt meg egy müncheni kórházban.