Ianus legendája

Ianusról - aki a hagyomány szerint Latium királya volt - nevezték el az év első hónapját (Ianuarius). Mivel istenként tisztelték, az ókori rómaiak számos cselekedetükkel bebizonyították, hogy mennyire hódolnak neki. Félelemből vagy szeretetből? Ki tudja...

Mindenesetre az ajtók, a kezdet és a vég istenének minden hónap első napján áldozatot mutattak be. Őt szólították elsőként imáikban, áldozatbemutatáskor pedig ő kapott elsőként tömjén- vagy boráldozatot. Ianust általában két arccal ábrázolták, így tudta szemmel tartani az átjárók mindkét oldalát.  A középső köztársaságban a legkisebb római pénzérme főoldalát az ő arca díszítette. A hagyomány szerint a palotájába, ami az Ianiculus-dombon állt, befogadta a menekülő Saturnust, aki hálából megtanította az őslakókat a földművelésre. A civilizáció ezzel a lépéssel megérkezett Latiumba.
A Forum Romanumon kettős ajtajú szentélyt építettek neki, Ianus Geminus névvel ellátva. A hagyomány szerint, amikor a szabinok betörtek, Ianus úgy kényszerítette meghátrálásra őket, hogy a szentély helyén forró vizet fakasztott a földből. Kapuját béke idején zárva tartották, háború idején viszont kapuin a katonák haladtak át. Ez a szokás még a császárkorban is élt.
Ma már sem a palota, sem a szentély, sem pedig a Kr. e. 260-ban, Ianus tiszteletére a Duilius consul által emelt templom nyomai nem láthatók. Helyüket belepte az idők pora.