Tényleg Néró gyújtotta fel Rómát?
2010. JÚL. 18. 11:14
Romulus és Remus Róma alapjainak lerakásakor nem gondolhatták, hogy a későbbi
világbirodalom központjának rövidre szabott városfalai, amelyek alapvetően a lakosság védelmét szolgálták, sok-sok nehézséget is okoznak. A városban lényegesen többen telepedtek le, mint azt a befogadóképessége indokolta volna, így nagy lett a zsúfoltság.
Így nem véletlen, hogy a római emberek is féltek a tűztől, erejükhöz mérten az éberségre
gondot fordítottak, tisztában voltak azzal, hogy a barátságos tűz is ártó tűzzé válik, ha az ember felügyelete alól kikerül. Törvényszerű, hogy a Római Birodalomban a tüzek megelőzésének, az ember által keltett tűz őrzésének egy sajátos kultúrája alakult ki.
A birodalom jelentősebb városaiban a tűzfigyelés - kiemelkedő magaslatokon, tornyokban
szolgáló figyelőkkel, az utcákon gyalogos járőrökkel - állandó feladattá vált, a gyakran előforduló tüzek oltására pedig szervezett erőket hoztak létre.
Ennek a kornak a tűzvédelméről, a korabeli építészet hibáiról és előnyeiről, a tűz emberi
kultúrát nemesítő oldaláról mesélnek a Tűzoltó Múzeum e témával kapcsolatos kiállításának képei, tárgyai, írásos anyagai. A látogatók megismerhetik a birodalom legfőbb városa Róma, és elsősorban Aquincum - a mai Óbuda területén virágzó polgár-, és katonaváros - tűzmegelőzési, tűzvédelmi kultúráját, és örökségének legfőbb elemeit.
Az ókori Róma az antik világ legnépesebb városa volt. A közel egymillió lakos nagy része
szűk utcákban épült, többemeletes faépületekben lakott, nyílt lánggal fűtött, főzött, állandó tűzveszély közepette.
Romulus a római hősmonda szerint Róma megalapítója és első királya (i .e. 753-716), Marsnak és egy Vesta-szűznek, Rhea Sylviának a fia, Numitornak - Alba Longa királyának - unokája. A hagyomány szerint Numitor vetélytársa kitétette őt csecsemőkorában - ikertestvérével, Remusszal együtt - a megáradt Tiberis partjára; itt egy nőstényfarkas szoptatta, majd egy pásztor felesége nevelte fel az ikreket. Róma alapjainak lerakásakor megölte Remust. Uralkodása idején, közvetlenül a városalapítás után történt a szabin nők elrablása, majd ezt követően a szabinok háborúja a rómaiak ellen. A háború a két nép
egybeolvadásával végződött. 716-ban Romulus hirtelenül eltűnt. A mítosz szerint Mars az égbe ragadta, ahol istenné vált, istenként Quirinus néven tisztelték a rómaiak.
A városban az egyik legnagyobb tűzvész i. e. 64-ben tombolt. Kitörését - még ma is,
talán alaptalanul - Néró személyével hozzák összefüggésbe. Róma égéséről, erről a rettenetes
tűzvészről a krónikus a következőképpen ír:
"A 64. esztendő július 18-ról 19-re virradó éjszaka tűz ütött ki a zsuppfedeles
viskókban, bódékban, műhelyekben. A kis bolthelyiségekben, műhelyekben felhalmozódott gyúlékony anyag, olaj, kóc, kátrány tüzet fogott és pillanatok alatt az egész környék lángra-kapott. Az erős déli szél a tüzet gyorsan továbbvitte... a tűzvész villámgyorsan terjedt.
A tűz rettenetes pusztításával szemben az emberi leleményesség és erő tehetetlennek bizonyult. A rosszul megépített vályogfalas, favázas házak földig égtek. A szűk utcákon az oltás, a mentés szinte lehetetlen volt. A tűzoltók semmire sem mentek a dühöngő tűzvésszel szemben. Az ősi városfalnál, a Capitolium magas halmánál, a Tiberisnél megállt a pusztító elem. De ahová eljutott, ott nem volt irgalom. Hat nap, hat éjszaka alatt a rettenetes tűzvész Rómát csaknem teljesen elpusztította. Hat nap múlva újból tűz keletkezett, és most a város még épen maradt északkeleti részén három napig pusztított."
Az első magán tűzoltóságot Rómában Augustus császár uralkodása idején i. e. 21-ben Egnatius Rufus (Róma közigazgatási és rendőri elöljárója) rabszolgákból szervezte, amelynek tevékenységi rendjébe tartozott a városban bárhol keletkezett tűz oltása.
Gyakori tüzek elleni hatékony fellépés érdekében Augustus császár i. e . 21-ben, a történelemben először szervezett tűzoltóságot, azaz egy 600 rabszolgából álló "állami" tűzoltócsapat kiképzését és szolgálatba állítását rendelte el. i. sz. 6-ban már a tüzeket a felszabadított rabszolgákból szervezett tűzoltócsapat (vigiles) vigyázta és oltotta. A szervezet létszáma 7000 fő körül volt. A tűzoltás mellett rendfenntartói feladatot is elláttak. A 7 zászlóaljból (cohors) álló hivatásos tűzoltóságot preafectus vezette. A laktanyákban elhelyezett cohorsok élén tribunus állt. Hét centuriára oszlottak, amelyek parancsnokai a
centuriók voltak. Az altisztek (principales) különböző beosztásokban szolgáltak, például
parancsnoki segédtisztként, zászlósként, küldöncként, írnokként tevékenykedtek. A csapatban és a tűzoltásban ellátott feladataik szerint kürtösöket (bucinátorok), vízszerelőket alkalmaztak. A tűzoltók ruházata katonai öltözetből, csizmából, sisakból állt. A tűzeset jelzése kiáltással és kürtszóval történt, a tűzhöz felszereléseikkel gyalog vonultak ki. Az őrszolgálatot éjjel négyszeres, nappal kétszeres váltással látták el. Éjjel őrjáratot tartottak, és intézkedtek a gyakori tűzveszély elhárításáról. A parancsnokuk köteles volt a tűzokozók, gyújtogatók ellen hatóságilag eljárni. A város kiépült vízvezeték hálózata, a szökőkutak és a 700 víztároló medence szintén a tűzoltás érdekét szolgálta. Rómában az emeletes házak magasabb szintjein tűzoltó vizet kellett tárolni. Vannak bizonyítékok arra is, hogy a jól éghető tárgyak lángmentesítését is igyekeztek megoldani. Róma legnagyobb tűzkatasztrófája után i. sz. 64-ben Néró császár rendeleteiben tűzvédelmi szempontból szabályozta a város újjáépítését. Széles utcákat alakítottak ki, és a lakóépületek magasságát korlátozták. Elsősorban téglából, betonból, kőből építkeztek a gyúlékony fa helyett. A birodalom városainak vízellátására pilléreken futó vízvezetékeket létesítettek.
NEMbulvár - bozsán
|
 |
|
A második világháború 1939. szeptember 1-jén Németország és Lengyelország közös határán tört ki; a világsajtót bejárták a határsorompókat helyükből kifordító Wehrmacht-katonákat, a kelet felé vágtató német tankokat bemutató fotók, valamint az elsöprő német sikerekről szóló tudósítások.
Július 31-én lenne hetvenöt éves Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, műsorvezető, showman, az elmúlt évtizedek egyik népszerű tévés személyisége.
Nem volt a klasszikus szépség, de különleges megjelenése, a lényét körüllengő megannyi legenda és titokzatosság s sajátos, lassú mozgású, erotikus hétfátyol-tánca bűvkörébe vont minden férfit. Mata Hari először férjhez ment, aztán táncosnő lett, a legismertebb és legjobban fizetett kurtizán, végül halálát sortűz oltotta ki, melyet kémkedés miatt osztott ki rá a bíróság.
|
|
|
