Az alternatív időszámítást, amelyben a helyi időt 1 órával előre állítják az adott időzóna idejéhez képest, elsőként az Egyesült Államokban vezették be 1916-ban. Maga az elnevezés onnan ered, hogy ez az időszámítás nagyrészt a nyári időszakra esik, legalábbis az északi féltekén. 1916-ban Magyarország is bevezette a nyári időszámítás rendszerét, és 1954-ig hosszabb-rövidebb kihagyásokkal működtette is.
Az 1973-as kőolajválság idején létrejött energiaínség arra kényszerítette a nyugati világ országait, hogy a villamos energiával takarékoskodjanak. Az "energiahiány-sokk" elsőként Franciaországot ösztönözte arra, hogy 1976-ban bevezesse az energiatakarékossági célú nyári időszámítást.
Hazánkban energetikával kapcsolatos célból 1954-57 között alkalmazták először: e megoldásnak ebben az időben elsősorban az volt a célja, hogy az akkori villamosenergia-rendszer szűkös teljesítőképessége miatt jelentkező kapacitás-gondot enyhítse.
1958 és 1979 között nem alkalmazták a nyári időszámítást, majd 1980-ban villamosenergia-megtakarítási célból vezették be újra. 1996-ig a téli időszámítás kezdete szeptember végére esett hazánkban, azonban ekkor egy kormányrendelettel az Európai Unió tagállamaiban érvényes rendszerhez igazították a nyári-téli óraátállítást. Az EU szabályozása szerint a nyári időszámítás minden tagállamban március utolsó vasárnapján közép-európai idő szerint 2.00 órakor kezdődik és október utolsó vasárnapján 3.00 órakor végződik. A módosításra elsősorban a nemzetközi utazási menetrendek harmonizációja miatt volt szükség.
