"Budapest gyomra" - A Központi Vásárcsarnok története

A Szabadság híd pesti hídfőjénél található Központi Vásárcsarnokot 1897. február 15-én nyitották meg először a fővárosiak előtt, hogy aztán gyorsan a legismertebb és legnépszerűbb piaccá váljon. Sok viszontagságot élt meg, a második világháborúban lebombázták, majd újjáépítették - máig nincs nála nagyobb alapterületű fedett piac Budapesten.

A főváros vezetése 1892-ben írt ki pályázatot egy, a Szabadság híd pesti hídfőjénél létesítendő vásárcsarnok felépítésére. A helyszín megválasztását alapos mérlegelés előzte meg, és keresve sem találhattak volna megfelelőbbet; a közelben már régóta halpiac működött a Duna partján, mellette pedig egy forgalmas kikötő. Azért, hogy a felépítendő csarnok még könnyebben ellátható legyen áruval, vasúti sínpárt fektettek le, illetőleg a villamos pályáját is meghosszabbították.
A beérkezett kilenc pályamű közül három jutott a második fordulóba, ezek közül pedig végül Pecz Samunak, a Műegyetem tanárának munkáját látták legalkalmasabbnak a döntnökök. A mérnök a csarnok épületével együtt a Közgazdasági Egyetem terveit is elkészítette, mindkettőt historizáló, neogót és neoklasszicista stílusban. Az első kapavágás 1894-ben történt, míg az épület ünnepélyes megnyitójára 1897. február 24-én került sor - korábbra tervezték ugyan, de egy rejtélyes tűzeset miatt a frissiben elkészült épület egy része megsemmisült, így az átadást a renoválás idejére elhalasztották.  
A Vásárcsarnok tízezer négyzetméter alapterületű komplexuma modern, előkelő épületnek számított, természetes volt hát, hogy nagyon szigorú szabályokat írtak elő azok számára, akik falai között béreltek elárusítóhelyet. Tilos volt a többi piacon megszokott vevőcsalogató kiabálás, de nem volt szabad szemetelni, káromkodni, füttyögni sem. Szúrós szemű ellenőrök ügyeltek a patikatisztaság megtartására, büntetés járt például azért, ha valaki nappal töltötte fel standját: az árufeltöltés kizárólag éjjel, a vásárlók távollétében történhetett. A bérleti díjakat az árusok tevékenységéhez igazították. A legmagasabb árat a hűtőpultot üzemeltetők fizették - hal- és húsárusok -, míg a többiektől - zöldségesektől, kenyeresektől stb. - kevesebbet kértek. Aki adós maradt a bérleti díjjal, semmi jóra nem számíthatott. Az eredménytelen felszólítás után kiakolbólították a csarnokból, de előtte még lefoglalták árukészletét a tartozás fejében... A csarnok fennállása alatt illusztris vendégeket is fogadott, alig három hónappal megnyitása után maga Ferenc József császár és király is tiszteletét tette ott, neki leginkább a Zsolnay-kerámiával fedett tetőzet nyerte meg a tetszését.
A Vásárcsarnok majd' fél évszázadon keresztül látta el Budapestet friss élelmiszerrel, de a második világháborúban bombatalálatot szenvedett, és súlyosan megrongálódott. Az ötvenes években - inkább gyorsan, mint igényesen - újra felépítették, a kilencvenes évek elejére azonban szerkezete meggyöngült, életveszélyessé vált, így kiürítették és bezárták. 1994-ben aztán megkezdődött a teljes körű felújítás, melynek eredményeként ma már egykori szépségében pompázik.